Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
IX. A védjegy használata
esetén — nem az előállító vállalat nevét, tulajdoni viszonyait ismerik, hanem az árut, a védjegyet, és ezeket kedvelik, keresik. A bevezetett védjegynek profilozás (új összevont vállalat alakulása) okából történő megváltoztatása a fogyasztók elvesztését, vagy a fogyasztók számának csökkenését eredményezheti, s ezért mellőzendő. Nem ilyen egyszerű a védjegyek sorsának, hovatartozandóságának eldöntése a vállalatok szétbontása, felosztása esetén. Itt mindenekelőtt különbséget kell tenni az áruvédjegyek (egyes árukra használt védjegyek), valamint a vállalati védjegyek (a vállalat valamennyi termékére használt védjegyek) között. Az áruvédjegyek sorsának eldöntése nem okoz különösebb problémát, más azonban a helyzet a vállalati védjegyek hovatartozásának eldöntése esetében. Az áruvédjegyek zökkenő nélkül követik a profilt, a fogyasztó észre sem veszi, hogy az árut már nem a régi gyár, hanem egy másik állítja elő, mert a fogyasztó a védjegy alapján vásárol. Ezért megfontolandó, hogy — különös tekintettel a tervgazdálkodás rendszerével szinte szükségszerűen velejáró profilozásokra — nem volna-e ajánlatos a népgazdaság különböző ágaiban az áruvédjegyek minél szélesebb skáláját kialakítani. Egyes iparágakban, például illatszereknél, háztartási cikkeknél, élelmiszereknél, italoknál, édességeknél, gyógyszereknél stb. az áruvédjegyek nálunk meglehetősen elterjedtek, más iparágakban azonban a vállalati védjegyek terjedtek el. Csehszlovákiában, amelynek védjegykultúrája fejlettebb, mint a miénk, van olyan vállalat (gyár), amelynek több mint 2000 áruvédjegye van. Ez a szám a mi viszonyainkhoz képest persze túl magas, a mi tényszámaink azonban még azokban az iparágakban is túl alacsonyak, ahol áru védj egyeket alkalmaznak. Nálunk legfeljebb a gyógyszergyáraknak van néhány száz áruvédjegyük. A többi vállalat 14 A védj egy—23 209
