Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

VIII. Új védjegyek kialakításának technikája

5. LAJSTROMOZATLAN VÉDJEGYEK

A védjegy nem a belajstromozással születik meg, mint ahogy egy gyermek jogképessége sem az anyakönyvbe történő bejegyzéssel veszi kezdetét. A lajstromozás csupán a védjegy születését, létét megállapító állami aktus, aminek folytán a védjegy fokozott, különleges jogi oltalomban (védjegyjogi oltalomban) részesül.

Ebből következően nemcsak a védjegylajstromba (nálunk az Országos Találmányi Hivatal védjegylajstromába) bejegyzett védjegyek számítanak védjegynek, hanem valamennyi olyan megjelölés, elnevezés, ábra, amely a védjegygyei szemben támasztott törvényes követelményeknek megfelel és amely a védjegy funkcióját tölti be.

Az államosítást követő időkben a vállalatok sajnálatos módon elhanyagolták védjegyeik rendbentartását. Valahogy úgy volt ez, mint a telekkönyvekkel, ahol az államosítást követően sokszor hosszú évek múltak el, míg az államnak az államosított ingatlanokra vonatkozó tulajdonjoga a telekkönyvbe is be lett jegyezve. Ez érthető, hiszen az államosítás forradalmi hangulatában a cél gyors és eredményes végrehajtása érdekében a nem feltétlenül szükséges jogi formák és eljárások mellőzése indokolt volt.

Ma már azonban, több mint egy évtizeddel az államosítások után, mégiscsak elgondolkoztató, hogy igen sok olyan állami vállalat van, amely szépszámmal használ értékes védjegyeket, azokat azonban az Országos Találmányi Hivatalnál nem lajstromoztatja be. Ilyen eseteket különösen a könnyűipar és élelmiszeripar területén lehet nagy számmal találni.

Amikor egy-egy állami vállalat vezetőjének felhívják a figyelmét az ilyen mulasztásra, a védekezés általában az, hogy úgysem kell attól tartani, miszerint a vállalat védjegyét valaki utánozni fogja, kár a pénzért és a fáradságért. Elő-191