Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

I. Alapfogalmak. A védjegy története

Az általános felfogás szerint a porcelángyárak alkalmaztak gyártmányaikra elsőnek olyan megkülönböztető megjelöléseket, amelyeket már a mai értelemben vett modern védjegyeknek nevezhetünk. Ezzel a porcelángyárak megteremtették napjaink gazdasági életének egyik legfontosabb reklámeszközét, melynek jelentősége az azóta eltelt évszázad alatt folytonosan növekedett. Az első védjegyek sikerét, gazdasági értékét mutatja, hogy nem kellett sokáig várni arra, hogy az egykorú versenytársak rájöjjenek, milyen előnyös és kényelmes dolog a bevezetett jóhírű védjegyeket utánozni és mások jó és értékes védjegyeit a saját gyengébb áruikon alkalmazni, ami által e gyengébb áruk kelendősége nagymértékben fokozható. A volkstedti porcelángyár már 1762-ben, tehát ötvenkét évvel a meisseni porcelángyár megindulása után a kardokat lefelé fordítva és a kardok markolatának ábrázolásmódját kissé megváltoztatva utánozta a meisseni védjegyet. Egy ehhez hasonló másik utánzás történt még az 1760. évben Wüllendorfban is.

Ezekkel az utánzásokkal szemben a meisseni porcelángyárnak védekeznie kellett. Az ilyen és ehhez hasonló jogellenes cselekmények mind gyakoribb előfordulása tette szükségessé, hogy a különböző országok törvényhozásai és bíróságai a védjegyek tulajdonosai számára jogi oltalmat biztosítsanak. Az iparnak és a kereskedelemnek ilyen irányú szükségletei az XIX. században a jog egy új ágának, a védjegyjognak kifejlődésére vezettek.

A XIX. században a gyáripar rohamos fejlődésével (különösen a tömegfogyasztási cikkeknél) annyira elterjedtek a védjegyek, hogy alig másfélszáz esztendővel az első porcelán véd jegy megszületése után az ipar és a kereskedelem szinte nélkülözhetetlen segédeszközeivé váltak. A kapitalista gazdasági rendben a védjegy az ipar és a kereskedelem egyik legfontosabb reklámeszköze, amely hatásos fegyver az üzleti lehetőségek kiszélesítésére és a profit növelésére.

16