Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

VII. Védjegylélektan

védjegyekkel nagyon el van árasztva, s ezért nem ritkák az 5—6 szótagos védjegyek sem. Ez természetesen még nem jelenti azt, hogy a gyógyszervédjegyek közül is nem a rövid védjegyek a leghatásosabbak. Ha időnként hosszú gyógyszervédjegyek, mint például a „Sulfaguanidin” (6 szótag) mégis ismertté válnak, úgy ez az áru érdeme, amelyet a hosszú védjegy sem tud elhomályosítani. Az ilyen hosszú védjegyek azonban semmi esetre sem segítik elő az áru elterjedését, népszerűvé válását.

Még fokozottabban áll az egyszerűség követelménye az ábrás és kombinált védjegyek esetében. A komplikált, bonyolult ábrázolásmódú védjegy nemcsak részleteiben marad észrevétlen, hanem rendszerint teljes egészében is visszautasításra talál. Az „átfogás” egy figyelemaktust jelent, a pillantásnak egyszeri odavetődését. Az olyan ábrás védjegy, amely egy ilyen figyelemaktus terjedelmét meghaladja, hatástalan marad.

Annak megállapítására, hogy mekkora egy ilyen figyelemaktus terjedelme, régóta történnek lélektani kísérletek. Van egy eszköz, tachistoskopnak hívják, amelynek segítségével valamely írás vagy kép bemutatási idejét a másodperc tört részeire lehet redukálni. Az igen rövid bemutatási idő (rendszerint 0,1 másodperc) gondoskodik róla, hogy a felfogás (felismerés) valóban egy aktusban és ne szukcesszive, vagyis folyamatosan történjék.

Piorkowski német pszichológusnak a tachistoskop segítségével végzett kísérletei igazolták, hogy az ábrák felfogását azok egyszerűsége jelentős mértékben elősegíti. Piorkowski két plakát ábrájával végzett kísérlete során 50 kísérleti személynek először egy részletesen kidolgozott naturalisztikus ábrázolásmódú plakátot mutatott be. A kísérleti személyeknek 0,5 másodpercnyi szemlélés után a látottakat le kellett írniuk. Félóra múlva, melyet egyéb kísérletek töltöttek ki, következett ugyanennek a plakátábrának sema-9 A védjegy

129