Gazda István et al. (szerk.): Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése (Budapest, 1985)
IV. Megadott szabadalmakkal kapcsolatos eljárások az OTH és a bíróságok előtt
Az Szt. 55. §-a, valamint az Szt. Vr. 30. §-a szabályozzák az eljárás alaki feltételeit, nevezetesen a kérelem kellékeit, a tárgyalás előkészítését, a szóbeli tárgyalást. A nemleges megállapítási eljárás sajátos költségviselési szabályát az Szt. § (2) bekezdése tartalmazza, amely szerint a nemleges megállapítási eljárás költségeit a kérelmező viseli. E rendelkezéshez a törvény indokolása azt a magyarázatot fűzi, hogy „a nemleges megállapítási eljárás minden esetben a megállapítást kérő érdekében áll”. Az eljárásban szereplő felek közül az Szt. 55. §-a csupán az eljárást kezdeményező felet nevezi meg, s megjelölésére a „kérelmező” kifejezést használja. A gyakorlatban kialakult szóhasználat szerint a nemleges megállapítási eljárásban a szabadalmast, aki ellen az eljárás indul „ellenérdekű fél” megjelöléssel illetik. Az esetben, ha az eljárás eredményeképpen az OTH azt állapítja meg, hogy a „kérelmező” által ismertetett megoldásnál nem valósul meg hiánytalanul az eljárás tárgyát képező szabadalom egy igénypontjának valamennyi jellemzője, akkor határozatában kimondja, hogy a „kérelmező” által ismertetett megoldás a megjelölt szabadalomba nem ütközik. A határozat indokolása általában azt is kifejti, hogy a „kérelmező” által ismertetett igénypont(ok) milyen jellemzője (jellemzői) nem mutatható(k) ki a kérelemben ismertetett megoldásnál. Ezzel szemben, ha az eljárás eredményeképpen az OTH arra a meggyőződésre jut, hogy a kérelemben ismertetett megoldásnál a szabadalom valamely igénypontjának valamennyi jellemzője kimutatható, akkor a kérelmet elutasítja. Az Szt. 57. § (1) bek. d) pontja lehetőséget nyújt a nemleges megállapítási eljárás során hozott OTH-határozat bírósági úton való megváltoztatására. Az ilyen bírósági eljárás központi kérdése ugyancsak két műszaki megoldás összevetése : a szabadalommal védetté és a kérelmező által alkalmazni kívánté. Ezek nyilvánvalóan közel állnak egymáshoz, hiszen a felekben is felmerült annak gondolata, hogy a kérelmező által ismertetett megoldás legalábbis súrolja a szabadalmas megoldását, enélkül az OTH határozata megváltoztatásának kezdeményezésére nem is kerülne sor. Itt tehát hasonló — elsősorban műszaki jellegű — logikai műveletet kell a bíróságnak elvégeznie, mint az engedélyezési eljárásban hozott OTH-határozat felülvizsgálata alkalmával, amikor is a bejelentett és a vele szemben újdonságrontóként felhozott műszaki megoldás azonosságát vagy az azonosság hiányát vizsgálja. 4. Szabadalmi leírás értelmezése Előfordul, hogy a szolgálati találmány jogosultja, a munkáltató hasznosítja a szabadalmat, de a feltalálónak nem fizet találmányi díjat. Más esetben harmadik személy hasznosítja jogosulatlanul a szabadalmat: bitorol. Mindkét esetben — végső soron — a bíróság dönti el a jogvitát. E jogvitában azonban az alperes nemegyszer tagadja, hogy a per tárgyát képező hasznosítás során olyan műszaki megoldást valósítana meg, amely a kérdéses szabadalom oltalmi körébe ütköznék, más szóval a peres felek a szabadalmi leírást eltérően értelmezik. 77
