Gazda István et al. (szerk.): Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése (Budapest, 1985)
III. Szabadalmazási eljárás
A technika állásának ismertetése keretében azokat a bejelentés napja előtt már nyilvánosságra került megoldásokat kell főleg tárgyalni, amelyekhez képest a találmány tárgya haladást jelent. Itt a találmány tárgyához legközelebbi megoldásokból kell kiindulni. A haladás kimutatása érdekében a megoldások hiányosságaira, hátrányaira, esetleges hibáira kell rámutatni és utalni kell arra, hogy a találmány célja ezen hiányosságok teljes vagy bizonyos mértékű felszámolása. A leírásban ezen rész után iktatjuk be a találmány lényegét, definícióját, vagyis a találmány tárgyának legtágabban megfogalmazott meghatározását, amellyel a problémát megoldjuk, azaz a találmány tárgyának pontos és szabatos megfogalmazását. Ennek alapján szükséges az első, vagy ún. főigénypontot megszerkeszteni. Szokásos megoldás, hogy definícióként kisebb eltérésekkel magát az első igénypontot iktatják be. A találmány tárgyának általános ismertetésénél, az egyes műveletek vagy eszközsk leírásánál — hacsak lehet — a legáltalánosabb összefoglaló műszaki kifejezéseket alkalmazzuk, amelyek ráillenek a találmány tárgyára. így például, ha valamely helyen önindukciós tekercs vagy változatképpen kondenzátor, vagy ellenállás alkalmazható, a legáltalánosabban impedanciáról beszélünk. Ha ilyen általános kifejezés nincs, magunk is kialakíthatunk új megnevezéseket és azokat példákkal magyarázhatjuk. Természetesen mindenhol, ahol lehet, a szakirodalomban használatos kifejezéseket alkalmazzuk. A továbbiakban a különböző előnyös megoldási lehetőségeket, esetleges különböző változatokat ismertetjük. Ez azért szükséges, mert előfordulhat, hogy túl széles kört kívántunk oltalom alá helyezni, tehát a legáltalánosabb megfogalmazásban olyan területeket is, amelyek már ismertek. Ha a szabadalom megadására irányuló eljárás folyamán ezzel kapcsolatban újdonságrontó anyagok merülnek fel, szükségessé válhat az oltalom terjedelmének szűkítése, és akkor még mindig mód van arra, hogy szűkebb területen ugyan, de szabadalmat kapjunk a még nem ismert előnyös megoldási alakokra vagy eljárásokra, amelyek a technika állásával szemben újdonságot és haladást jelentenek. Gondosan kell mérlegelni a leírás e részében ismertetésre kerülő megoldásokat, és nem engedhető meg a megoldásokra való egyszerű utalás, a megvalósításra szolgáló részletek ismertetése nélkül. Az egyszerű utalás ugyanis célnak fogható fel, de semmi esetre sem ad útmutatást a szakemberek számára, amelynek alapján a találmány tárgyát minden különösebb szellemi erőfeszítés nélkül, kizárólag a leírás alapján meg lehetne valósítani. A leírásban és igénypontokban nem szabad határozatlan és nem egyértelmű, ún. relatív kifejezéseket használni, mint például „kicsiny”, „nagy”, „meleg”, „langyos” stb. Ezek ugyanis nem alkalmasak valamely megoldás meghatározására. Ilyen kifejezések helyett mindenkor a megfelelő számadatokkal kell jellemezni, esetleg határok közé szorítani az illető műveletet vagy kialakítást. A határok megállapításával rendkívül óvatosan kell bánni. Ügyelni kell arra, hogy olyan szélső határokat adjunk meg, amelyek között a találmány tárgya még valóban eredményesen megvalósítható. Ellenkező esetben ugyanis a leírás alapján mások a találmány tárgyát a szabadalom 47
