Gazda István et al. (szerk.): Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése (Budapest, 1985)
II. Szabadalmazható és a szabadalmazás köréből kizárt találmányok
A szabadalmi jog továbbfejlesztésének ugyanis — Bobrovszky és Vékás szerint8 — célja volt az is, hogy az nagyobb összhangba kerüljön az új növényfajták oltalmára vonatkozó Nemzetközi Egyezménnyel, amelyhez Magyarország 1983 áprilisában csatlakozott. Ennek megfelelően lényegében újraszabályozást nyertek a növényfajtákra vonatkozó rendelkezései. A hatályos szabályozás szerint szabadalmazható a növényfajta, ha megkülönböztethető, új, egynemű, állandó és lajstromozható fajtanévvel látták el. Megkülönböztethető a növényfajta, ha egy vagy több fontos jellemzőben határozottan különbözik olyan más növényfajtáktól, amelyek az elsőbbség napján közismertek. [Szt. Vr. 31. § (1) bek.] A jogszabály a megkülönböztethető kifejezést annak az összefüggésnek a meghatározására használja, amely a bejelentés tárgyát képező fajta és minden egyéb meglevő fajta között fennáll. Az újdonság követelménye az általános szabadalomjogi újdonság követelményétől eltérő tartalommal jelenik meg. A növényfajták kapcsán az újdonság kifejezés csak az adott fajtára és annak esetleges korábbi használatára vonatkozik, vagyis arra nézve ad útmutatást, hogy magának a fajtának a korábbi használata milyen feltételek esetén akadálya annak, hogy a fajta szabadalmazható legyen. A jogszabály szerint új a növényfajta, ha a nemesítő vagy jogutódja hozzájárulásával eladásra még nem kínálták fel, vagy kereskedelmi forgalomba nem hozták: a) belföldön az elsőbbségi napot megelőző egy évnél korábban; b) külföldön szőlő és fa esetében az elsőbbségi napot megelőző hat évnél, más növény esetén négy évnél korábban [Szt. Vr. 31. § (2) bek.]. Az egyneműség a növényfajta egyedeinek „térbeli”, az állandóság pedig „időbeli” azonosságát fejezi ki. Egynemű a növényfajta, ha egyedei — a szaporítás különös sajátosságaiból adódó eltéréseket figyelembe véve — azonosak. [Szt. Vr. 31. § (3) bek.] Ezek szerint a fajtát egyneműnek kell tekinteni, ha a növényfajtát meghatározó jellemzők — az ivaros vagy ivartalan szaporítás jellemző sajátosságai szempontjából várható változatokat nem tekintve — a fajta összes egyedeiben kielégítően kifejezésre jutnak. Figyelembe kell azonban venni azt a tényt, hogy mindegyik fajtánál előfordul majd egy sor, egymástól némileg különböző típus. Ezek száma nagymértékben függ a szaporítás módjától. Állandó a növényfajta, ha egyedeinek lényeges jellemzői az egymást követő szaporítások után, vagy a bejelentő által meghatározott szaporítási ciklusok végén (pl. hibridfajták esetében) megegyeznek a leírásban foglaltakkal. [Szt. Vr. 31. § (4) bek.] A növényfajta fogalmát a jogszabály nem határozza meg. A gyakorlatban e kifejezést a legtágabban kell érteni (magában foglalhatja a kiónokat, vonalakat, törzseket és hibrideket). Az állatfajták szabadalmi oltalmának feltételeire az Szt. 71. §-a szerint, az előzőekben ismertetett szabályokat értelemszerűen alkalmazni kell. 8 Bobrovszky—Vékás, UL, 1983. 17. szám. 40
