Gazda István et al. (szerk.): Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése (Budapest, 1985)
I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe
Ehhez a magunk részéről még azt fűzhetjük hozzá, hogy a vállalatok, kutató-fejlesztő intézetek, szövetkezetek tevékenységének adminisztratív védettsége a gazdaságirányítás jelenlegi rendszerében jelentősen csökkent, és a piaci kapcsolatok, az áru— pénz viszonyok kerültek előtérbe. Ez az oka annak, hogy már az állami vállalatok egymás közti viszonylatában is, az állami vállalatok, szövetkezetek, valamint gazdasági munkaközösségek között terjed a vevőkért folyó verseny. E verseny szórványosan ugyan, de helyenként olyan erőteljes alakot is ölt, hogy annak még torzult formái (szabadalombitorlás, tisztességtelen versenycselekmények) is előfordulnak. Ez utóbbi persze nem örvendetes jelenség, témánk szempontjából azonban figyelmeztetőleg hat a verseny helyenként erőteljesebb jelentkezése. Ez ugyanis arra hívja fel a figyelmet, hogy a szabadalomnak mint versenyeszköznek a népgazdaság több ágában fontos szerepe lehet a belföldi piacon is. A szabadalom gazdasági szerepéről nyújtott e rövid áttekintés után vizsgáljuk meg, hogy mi a szabadalmi jog jelentősége és szerepe gazdaságirányításunk mai rendszerében! Az Szt. 11. § (1) bek. szerint „a szabadalom jogosultjának... kizárólagossági joga van arra, hogy a találmányt hasznosítsa, illetve hasznosítására másnak engedélyt (licenciát) adjon”. A törvénynek a kizárólagossági jogot biztosító itt idézett rendelkezése nem mutat eltérést sem a korábbi magyar törvény (1895), sem a kapitalista országok törvényeinek hasonló rendelkezéseitől. A funkcionális eltérés — amint már említettük — az alapul szolgáló társadalmi viszonyokban van. Az eltérést elsősorban az a körülmény idézi elő, hogy szocialista társadalmi-gazdasági viszonyok között a termelési eszközök döntő többsége társadalmi tulajdonban van, ami a kizárólagossági jog gyakorlásának feltételeiben idéz elő alapvető eltérést a kapitalista viszonyokhoz képest. A szabadalmi kizárólagossági jogot az állami vállalatok egymás közti viszonylatában is biztosító rendelkezés a jogszabályalkotónak arra a koncepciójára vezethető vissza, amely más jogszabályokban és egyéb, főként gazdasági intézkedésekben is következetesen tükröződik, és amely az állami vállalatok önállóságának, valamint egymás közti versenyének kibontakoztatására és fenntartására irányul. Minthogy szocialista viszonyok között, az indirekt gazdaságirányítási rendszer bevezetésekor a szabadalmi kizárólagossági jog újszerűnek hatott (legalábbis az állami vállalatok és szervek egymás közti viszonylatában), a jogszabályalkotó bátorítására volt szükség, hogy az állami vállalatok és szövetkezetek körében tudatosodjék a szabadalmi kizárólagos hasznosítási jog gyakorlásának lehetősége. A jogszabályalkotó részéről megnyilvánuló bátorítást az Szt. 11. § (1) bekezdésének már idézett rendelkezése tartalmazza. Ennek jogi dogmatikai alapjairól a törvény indokolása ad részletesebb tájékoztatást. Ez utóbbi ugyancsak a szabadalmi kizárólagos jognak a vállalatok gazdasági versenyében betöltött szerepéből indul ki és a következőket mondja: ,,A szabadalom intézményének előnye, hogy mint kizárólagos jog a versenyben álló vállalatok körében a műszaki fejlődést előmozdító hatékony versenyforma lehet. 23
