Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt 1. Általát los rendelkezések 4. Itt a tipikus, szabályos kapcsolat egyszerű: az eredeti mű szerzője hozzájárul ahhoz, hogy művéből másvalaki származékos művet alkosson. Nem ritka a gyakorlatban az sem, hogy a leendő felhasználó szerzi meg az eredeti mű szerzőjétől az átdolgozás (feldolgozás vagy lefordítás) jogát (pl. ez a szokásos külföldi szerző színdarabjánál, amikor a belföldi felhasználó egy szerződéssel szerzi meg a lefordítás, magyar színpadra való átdolgozás és a nyilvános előadás jogát, — vagy a megfilmesítési szerződéseknél, ahol az alapul szolgáló irodalmi mű szükségképpen csak átdolgozással válik alkalmassá a filmben való felhasználásra). Ha az alapul szolgáló mű szerzője sem az átdolgozó (feldolgozó, fordító), sem a leendő felhasználó számára nem adott hozzájárulást, a felhasználó azt hiába szerezné meg egyedül a származékos mű szerzőjétől; ennek joga csak az eredeti mű szerzői jogának sérelme nélkül érvényesül. A felhasználó még azzal sem védekezhet, hogy nem tudott az eredeti szerző jogairól. esetleg a származékos mű szerzője el is hallgatta előtte, hogy a mű átdolgozás stb. eredménye. A felhasználással az eredeti szerző jogainak megsértése objektíve megtörtént, s a jogsértés következményei beállanak (lásd a II. és a XIII. fejezetben). Másik, a gyakorlatban gyakran felmerülő vita keletkezhet abból, hogy voltaképpen eredeti vagy származékos művel állunk-e szemben, amikor az utóbbi mű szerzője azt vitatja, hogy alkotása nem származékos, hanem az Szjt 17. §-ának (3) bekezdése alapján jogszerűen készített új, eredeti mű. Ennek az elhatárolásnak a részleteit ott tárgyaljuk, s önként értetődően mindaz, ami a 17. § (3) bekezdése alapján alkotható új mű követelményeit nem elégíti.ki, a származékos művek most vizsgált szabályai alá esik. 5. §. Több szerző — egy mű 5. $. (1) Több szerző közös művére, ha azt nem lehet önálló részekre szétválasztani, a szerzői jog a szerzőtársakat együttesen és — kétség esetében — egyenlő arányban illeti meg; a szerzői jog megsértése ellen azonban bármelyik szerzőtárs önállóan is felléphet. (2) Ha a közös mű részei a mű sérelme nélkül szétválaszthatok, a társszerzőket az egyes részekre önálló szerzői jog illeti. (3) Gyűjteményes mű egészére a szerzői jog a szerkesztőt illeti; ez azonban nem érinti a gyűjteménybe felvett egyes művek szerzőinek önálló jogait. Eredeti mű szerzője — származékos mű szerzője fordításnak vagy műfordításnak minősül-e. Műfordításnak tekintjük nem csupán a szépirodalmi fordításokat, hanem a szerzői alkotások módjára felhasznált — pl. könyvben kiadott — ún. szakfordításokat is. Ügy gondoljuk, hogy az sem szorul bizonyításra, hogy az — egyébként igen hasznosnak Ígérkező — fordítógép által produkált fordítás sem esik a származékos mű fogalma alá.
