Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt /. Általános rendelkezések azonban jóval szűkebb, s ezt a törvény azzal is kifejezésre juttatja, hogy szövegében utal a 14. §-ra, amely a munkaviszonyból folyó kötelezettség alapján létrejött szerzői művekre vonatkozó jogviszonyokat rendezi. A törvény indokolása találó példát hoz fel a Munka Törvénykönyve ilyen kisegítő alkalmazására. Utal arra, hogy a munkaviszony alapján alkotott mű szerzői jogi felhasználására a törvény különös szabályai irányadók, ha azonban a munkaviszonyban álló szerző az ilyen mű elkészítését megtagadja, nem a szerzői jog, hanem a Munka Törvénykönyve szabályai szerint kell az általános munkajogi következményeket alkalmazni. — Hasonlóan a munkajog szabályai szerint kell elbírálni a szerző munkabér-igényét is. Amint azonban a felhasználás túllépi az Szjt szabályai által a munkáltató javára megállapított kereteket, már a polgári jog birodalmában vagyunk. Pl., ha a munkáltató jogellenes felhasználása kárt okoz a szerzőnek, a megoldásért nem a Munka Törvénykönyve kártérítési szabályához kell fordulni, hanem a polgári jogéhoz. A polgári jog uralkodó voltának fontos következményét rögzíti a T7/r 2'. §-a, amikor az ismertetett szabályok értelmezéseként kimondja, hogy a szerzői jogi viták a bíróság hatáskörébe tartoznak abban az esetben is, ha a vita munkaviszonyban alkotott művel kapcsolatban merült fel. Hangsúlyozni kell, hogy ez a megállapítás a „szerzői jogi vitákra” vonatkozik és nem bármiféle, a munkaviszonyban álló szerző munkaviszonyával kapcsolatos vitára. Ez utóbbiak (pl. felmondási, fegyelmi viták, bérvita) az általános szabályok szerint a munkajogi viták elbírálására hivatott szervek elé tartoznak. Ebből a szabályozásmódból könnyen származhat bonyodalom. Munkaügyi vita alapja lehet a szerzői jogi szabályok megsértése, pl. hogy a szerző álláspontja szerint az adott művel maga jogosult rendelkezni, — a munkáltató szerint viszont a munkaviszony következtében a rendelkezési jog reá szállott át. A szerző ellen indult fegyelmi eljárás éppen azon a kérdésen fordul, hogy a szerző jogosult volt-e az általa vitatott rendelkezési jogát gyakorolni. Véleményünk szerint ilyen esetben sem vonhatja magához a fegyelmi hatóság vagy az ügyben később eljáró munkaügyi döntőbizottság, illetve munkaügyi bíróság a szerzői jogi vita eldöntését. A helyes eljárás az ilyen esetekben a fegyelmi eljárás felfüggesztése — hasonlóan ahhoz, mintamikor a fegyelmi eljárást a megindult büntető ügy miatt függesztik fel — , s a munkáltató előbb a polgári bíróság előtt indítson keresetet annak megállapítása végett, hogy a rendelkezési jog őt illeti. A fegyelmi eljárás csak ennek a polgári vitának eldőlte után, s eimek eredményéhez képest fejezhető be. Ugyanilyen felfüggesztésre a munkaügyi vita bírósági szakaszában a Pp 132. §-ának (2) bekezdése a munkaügyi bíróság számára akkor ad módot, ha a szerzői jogi per már megindult. A gyakorlatban törekedni kell arra, hogy ilyen bonyolult, egymást akadályozó eljárási helyzet ne állhasson elő. Ennek egyik gyakorlati módja lehet, ha az érdekeltek, lehetőleg még a formális jogvita megelőzéseképpen, együttesen kérik a Szerzői Jogi Szakértő Testület 86
