Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Első rész. Történeti és elméleti alapvetés
VII. A szocialista szerzői jogi elmélet c) Harmadiknak említjük meg azt a társadalmi mozzanatot, amely a munkamegosztás fokozódásával és a tudományos-technikai fejlődéssel függ össze. A modern termelési viszonyok között ahhoz, hogy a szerző alkotása ténylegesen eljuthasson a társadalomhoz, kielégítse a társadalom szükségleteit, elkerülhetetlenül szükséges egy igen bonyolult és messzemenően szakosított szervezet-rendszer: a kiadó- és nyomdavállalatok, könyvterjesztő szervek hálózata, üzemszerűen megszervezett színházak, filmgyárak stb. Az ily módon differenciálódó kulturális életben — éppen a technikai fejlődés nyomán — új és új művészeti ágak, műfajok, művészi kifejező eszközök jelennek meg. Ezeknek lényege kizárja az egyénre korlátozódó, elszigetelt alkotást : filmet, televíziós műsort, de akárcsak újságot is csak jól megszervezett kollektívában lehet előállítani, amelyben — ismét csak munkamegosztási jelenségként — alkotók és közreműködők tevékenykednek, egységes vezetés alatt, a közös cél megvalósítása érdekében. Ennek során több egyéni, eredeti alkotó tevékenység ötvöződik új művé. Ez a folyamat nemcsak az új, kollektív műfajokra jellemző, egyre inkább tért hódít a hagyományos szerzői tevékenység egyes területein is. Gondoljunk csak arra, hogy a tudósok munkája ma már hatalmas kutató intézetekben folyik, s összmunkájuk formába öntött eredményét legtöbbször az intézetek publikálják. A tervezők szakosított irodákban működnek, ahol munkaviszonyban álló vezetők és beosztottak közös munkáját tükrözik az elkészített tervek. Az ipari formatervezés pedig éppen csak a modern nagyipar fejlődése során jöhetett létre. A szocialista társadalom és az alkotó munka környezete 3. Az eddig felsorolt jellemző vonások minden fejlett munkamegosztásban élő modern társadalomra jellemzőek. Miben teremtett új körnvezetet az alkotó munka számára a termelőeszközök társadalmi tulajdona alapján álló szocialista társadalom? Először is: hallatlanul emeli a társadalom általános kulturális színvonalát, tömegekkel ismerteti meg korunk kulturális eredményeit, és ezzel soha nem gondolt méretekben bővíti azoknak a számát, akik fogékonyak a kulturális alkotások felvételére, akikben kialakultak olyan társadalmi szükségletek, amelyek kielégítésére a szerzői alkotások szolgálnak. Másodszor: társadalmasította a kulturális javak közvetítő hálózatát. A nyomdák és kiadóvállalatok államosítása, a színházak, filmgyárak állami tulajdonba vétele, a rádió és televízió állami szervezete mind azt jelzi, hogy a kulturális javakat társadalmi tulajdonban álló közvetítő szervek juttatják el a társadalom tagjaihoz. Ebből következik, hogy a kulturális javak árujellege — a modern társadalomban először — háttérbe szorul, a szocialista társadalomban nem verhet gyökeret a „show business”, amely azután minden alkotást, minden technikai lehetőséget alárendel egyetlen céljának, a haszonnak, s amelynek hatalmáról és az üzleti szempontok túlsúlyának következményeiről annyi elszomorító példát tapasztalhatunk. Harmadszor: a szocialista társadalom tudatos, aktív kulturális 'politikát folytat : az egész társadalom érdekében segíti, irányítja, ösztönzi az alkotó munkát. Ehhez nemcsak szilárd ideológiai alappal rendelkezik, de rendel-5* 67
