Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Első rész. Történeti és elméleti alapvetés
IV. A magyar -szerzői jog a XIX. században Szemere törvényjavaslatát a Karok és Rendek, majd kisebb változtatásokkal a főrendek is elfogadták. A király azonban nem szentesítette: az udvar már javában dolgozott az egész birodalomra irányadó császári pátensen, melyet 1840. október 19-én hirdettek ki. Ennek alapján 1847-ben készült is újabb magyar kormányhatósági tervezet (az ún. Jászay-féle törvényjavaslat), ennek tárgyalását azonban elmosta a szabadságharc. Ily módon eredménytelenül zárult a magyar szerzői jog megalkotására irányuk) erőfeszítések első, ígéretes szakasza. Átmeneti szabályok és elvetélt tervezetek 1849 után 3. A világosi tragédiát követően 1852. november 29-én császári rendelet Magyarországon is az 1846. évi osztrák pátenst léptette életbe szerzői alkotások felhasználása kapcsán. Ez a pátens maradt hatályban 1861-ig, amikor az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok 1. 23. szakasza a vonatkozó osztrák jogot felváltó szabályként lakonikus rövidséggel kimondta: „Az ész szüleményei is oly tulajdont képeznék,, mely a törvény ótalma alatt áll.” Noha ez a szabály Szemere javaslatával szemben a tulajdoni koncepcióhoz való visszatérést jelentette, előremutatott azáltal, hogy a tulajdonjogi felfogás révén a polgári bíróságok illetékességébe utalta a szerzők jogvédelmét. Ezen túlmenően azonban semmi eligazítást nem nyújtott bíróságainknak, s tudomásunk szerint az ITSZ rövid megállapítása nyomán számottevő bírói gyakorlat nem is alakult ki. A szerzők jogaira vonatkozó szabályozás hiánya különösen fonák helyzetet eredményezett a Franciaország és Ausztria-Magyarország között 1866. december 11-én kötött szerződés becikkelyezésével (1867: XVI. tv.). Ez az egyezmény a fordítással szembeni védelem terén is az alaki viszonosság elvére épült: a szerződő felek saját törvényeik szerint voltak kötelesek a másik állam szerzőinek jogait védeni. Az ITSZ idézett nyúlfarknyi mondata alapján Magyarországon elvileg még Moliére vagy Rousseau művei is védelem alá estek, minden időbeli korlát nélkül. Az 1867. évi kiegyezés után újult erővel indultak meg a szerzők jogaira vonatkozó magyar kodifikációs előmunkálatok. A Kisfaludy Társaság 1867. évi újabb javaslatát az országgyűlés visszautasította. Egyelőre csupán annyi történt, hogy az 1868: XXX. tv. az írói és művészi tulajdont illető intézkedést a magyar korona összes országainak közös ügyévé nyilvánította. Nem lett törvény a Magyar írók és Művészek Társaságának 1874. évi, elsősorban Kováts Gyula közreműködésével készült, s a német mintákkal szemben a sajátos magyar viszonyoknak megfelelően alkotott javaslatából sem. 4. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok 1861- ben hatályon kívül helyezték a teljes Osztrák Polgári Törvénykönyvet, amelynek 11 Gáli 71. szakasza a kiadói ügyletet szabályozta. A megindult polgári-ipari fejlődésnek megfelelően azonban hamarosan újabb törvény rendezte a kiadóvállalatok érdekkörébe vágó szerződések kérdéseit. Az Apáthy István által a német Handelsgesetzbuch mintájára kidolgozott 1875: XXXVII. tv., a magyar Kereskedelmi Törvénykönyv nyolcadik öl A kiadói ügylet szabályozása 1875-ben
