Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Első rész. Történeti és elméleti alapvetés
III. 5. §. A nemzetközi szerzői jog kialakulása 5. §. A nemzetközi szerzői jog kialakulása A nemzetközi szerzői jog intézményei végső soron a szerzői jogok territoriális jellegéből fakadnak, abból a körülményből, hogy a különböző nemzeti törvények alapján létrejövő alanyi szerzői jogok kiterjesztő, nemzetközi jogi érvényű intézkedés hiányában csupán annak az államnak a területére korlátozódnak, amelynek jogszabályaiban létük gyökerezik, amely saját joghatósága keretein belül biztosítja a szerzőnek a mű felhasználásával kapcsolatos jogokat. Amíg más abszolút jellegű polgári jogi jogosultságok — mint például a tulajdonjog, a névhez való jog — minden további nélkül nemzetközi elismerésre tarthatnak számot, addig a szerzői jog államhatárokon túli érvényesüléséhez különleges előfeltételekre — nemzetközi megállapodásokra vagy bizonyos eseteidben ténylegesen egybehangzó kölcsönös gyakorlatra — van szükség. Ennek megfelelően az alanyi szerzői jogok elsődleges, nemzeti jogokon alapuló védelme is csak abban a körben biztosítható, amelyben az azokat keletkeztető jogszabály hatályosul. A szerzői jog territorialitása tehát egyrészt azt jelenti, hogy az egyes államok szempontjából elismert szerzői jog nemzetközi érvényű jogszabály hiányában csak saját törvényeik személyi vagy területi hatályosulási körén belül keletkezhet, másrészt pedig, hogy ezeknek a szerzői jogoknak a védelme eredetileg csak saját joghatóságuk területére korlátozódik. A szerzői jog territoriális korlátozottságának az előző fejezetekből kitűnő sajátos történeti okai vannak. A szerzői jog kristályosodási magvát jelentő jogi kizárólagosság a társadalmi fejlődés menetében privilégiumok formájában jelentkezett. A 'privilégium közjogi intézményének hatálya azonban szükségképpen a privilégiumot adó közjogi hatalom, területére korlátozódott, ami a további fejlődést már kezdetben a territorialitás medrébe szorította. A közjogi territorialitás keretei között kísérletezett azután a műre vonatkozó kizárólagossági jogok további kiépítése és általánosítása érdekében a XVIII. században a már ismertetett német büntetőjogi iskola is. Változást hozott magával az angol — francia polgári jogfejlődés, amikor a műre vonatkozó jogokat a szerző személyéhez kapcsolta, és ezt nem közjogi eszközökkel, hanem a polgári tulajdonfogalom magánjogi koncepciójának felhasználásával tette. Ezzel elvileg adva lett volna a territorialitás feloldásának lehetősége, megvalósulásának azonban útját szegte az egyenlőtlen gazdasági-társadalmi fejlődésnek megfelelő egyenlőtlen jogfejlődés. A francia forradalmi dekrétumokat mintegy félévszázados késéssel és más koncepciók alapján követték a német törvények; a szerzői jogi törvények megalkotása államonként különböző időpontokban és országonként eltérő tartalommal ment végbe világszerte. A privilégiumok időbeli korlátozására irányuló történeti törekvés a szerzői jogi kizárólagosság időbeli behatárolását illetően különböző tartamú védelmi idők kialakításának formájában élt tovább, szintén a szerzői jog territoriális vonásait erősítve. Hozzájárult mindehhez az angol eredetű és az Amerikai Egyesült Államokban ma is fennálló formalitásokhoz kötött statutorius szerzői jogi védelem meggyökeresedése, újabb akadályát képezve a legtöbb amerikai állam és az európai államok közötti extraterritoriális védelem kiépülésének. 45
