Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Első rész. Történeti és elméleti alapvetés
Elméleti alapvetés országokhoz képest később következik be a filozófia kibontakozását is eredményező gazdasági fellendülés, mert az ilyen ország gondolkodói már más országok korábban elért eredményeit és tévedéseit hasznosítják. „Ez az oka annak, hogy a gazdasági tekintetben elmaradt országok első szerepet játszhatnak a filozófiában: a XVIII. században Franciaország Angliával szemben, melynek filozófiája alapul szolgált a franciáknak, később pedig Németország mindkét országgal szemben.” (Uo.) Amíg Fichte, Hegel, sőt még Schopenhauer is a szerzői jog tulajdonjogi koncepciójából indultak ki, addig Kant már a XVIII. század második felében érezte, hogy e felfogás körül nincs minden rendben; hangsúlyozta, hogy a mű kiadásának engedélyezése legszemélyesebb természetű jog („jus personalissimum”). Az író alkotásán fennálló jogát nem idegenítheti el, a kiadó a vele való szerződés alapján, a szerző nevében tárja a művet az olvasó elé. (Von der Unrechtmässigkeit des Bücherabdruckes. Berlinische Monatsschrift, Band 5, 1785.) A tulajdonjogi alapon végbement első kodifikációk azonban jó fél évszázadra visszavetették Kant gondolatainak továbbfejlődését. A német elmélet átütő érvekkel csupán a XIX. század végén vonult fel a tulajdonjogi felfogással szemben, új elvi alapokat keresve a törvényhozás számára, amely Németországban akkoriban már pozitivista vágányokra tért a tulajdonjogi elmélet útjairól, anélkül hogy a szerzői jog lényegét illetően állást foglalt volna. 1. Az első maradandó, új elmélet Joseph Kóklertől származik, aki a szellemi alkotások minden faját az Immaterialgut, a szellemi javak fogalma alá vonta és a rájuk nézve irányadó szabályokat sajátos, külön\Immaterialgüterrecht, anyagtalan javak joga keretében kívánta összefoglalni. Elméletét mintegy harminc év folyamán a szellemi alkotások minden területére nézve kimunkálta. (Legkorábbi szerzői jogi monográfiája: Autorrecht, 1880. Későbbi összefoglaló szerzői jogi kézikönyve: Urheberrecht an Schriftwerken und Verlagsrecht, 1907.) Kohler a szerzői jogot kiemelte a tulajdonjog gyűjtőmedencéjéből, de megmaradt a vagyoni javak elbírálására jellemző árukeretek között. Kant személyiségi alapú felfogását „egy nem jogászi géniusz kalandos szüleményének” minősítette, és nem jutott el odáig, hogy felismerje: a szellemi munkával létrejött eredmény gazdasági kiaknázásának biztosításával elsősorban az alkotómunkát kell honorálni; ennek következtében a jogvédelem tárgya sem valaminő alkotójától függetlenedett áru piaci értékformája, amint az a szellemi „javak” fogalmából következik. Ez a felismerés természetesen csak a szerző művével kapcsolatos jogviszonyai személyiségi elemeinek tekintetbevételével lehetséges és ennek megfelelően a szellemi alkotások nagy családján belül elsősorban a szerzői jog felől nézve adódik. A szerzői alkotás már a szerzőjétől való elválaszt - hatatlansága miatt sem vonható a hagyományos, minden további nélkül objektivizálódó és elidegeníthető „rés incorporalis” fogalma alá, ahová az anyagtalan javak olyan fajai tartoznak, mint például a hagyatéki 30 Kohler: Anyagtalan javak joga 2. §. A szerzői jog polgári elméletének íő irányzatai
