Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt 31 — 32. §. Kiadói szerződés detileg elfogadott terjedelem után nyílik díjigénye — feltéve természetesen, hogy a ki nem adott kéziratrészlet díjáról kifejezetten nem mondott le. A szerzői ív 40 000 betűhelyet tartalmaz (nem azonos a nyomdai ívvel). Betűhelynek kell tekinteni minden írásjelet (pont, vessző, gondolatjel, idézőjel, számjegy stb.), valamint a szavak, betűk közti — tehát betűt, jelet stb. nem tartalmazó — üres helyet is {Kr 4. §). (A verses művek stb. terjedelmére nézve lásd a 8/c. pontban foglaltakat.) A szerzői ívterjedelem megállapítását a könyvkiadó vállalatok a 3-32- 1094/1954. KF számú rendelkezés szerint végzik (lásd a Függelékben). Meg kell azonban jegyezni, hogy a terjedelemszámításnak ezek az esetei — lényegüket tekintve — vélelmek, amelyekkel szemben bizonyítható, hogy a mű 40 000 betűhelyet tartalmazó szerzői ívet számítva ténylegesen ettől eltérő terjedelmű. Ugyanabban a kiadványban egy szerzőtől megjelenő szépirodalmi művek terjedelmét összevontan kell megállapítani {Kr 19. §). A szerkesztő az általa ténylegesen szerkesztett és a kiadó által elfogadott mű terjedelme után jogosult díjazásra. Olyan esetben pedig, amikor több szerző művének szerkesztője egyben az egyik társszerző is, a saját kéziratrésze után is jogosult szerkesztői díjra (Legf. Bír. Áf. II. 23 942/1955. sz.). Szépirodalmi és ismeretterjesztő műveknél — amint említettük — a díjazás a példányszámtól is függ. Ilyen esetben a ténylegesen kiadott példányszám az irányadó. Kivétel e szabály alól, ha a tényleges példányszám nem éri el a műfajra irányadó űn. alappéldányszámot. Ez esetben a szerzőnek a díj az alappéldányszám szerint jár {Kr 13. §). Az így többletként kifizetett díjat az esetleges újabb kiadásnál kell — még kiadóváltozás esetén is — levonni {Kr 18. §). Amennyiben a kiadott példányszám nem osztható maradék nélkül, a töredék után csak arányos díj jár. Ez utóbbi szabályra azért van szükség, mert a díjtáblázat a példánvszámokat ezres rendszerben állapítja meg {Kr 13. §). A gyakorlatban előfordul, hogy a régebbi kiadás példányszáma nem állapítható meg. Ez esetben a jogszabály vélelmet állít fel, amely szerint a korábbi kiadást úgy kell tekinteni, mintha az 3000 példányban jelent volna meg {Kr 22. §). Nem kell szerzői díjat fizetnie a kiadónak az első kiadásnál 200, további kiadásoknál pedig 100— 100 példány után. Ez a mennyiség a mű ismertetését, propagandáját szolgálja, hasonlóan a nemzetközi kiadói gyakorlathoz {Kr 15. §). A második, és további, azaz ismételt kiadások díját a Kr 21. §-a szintén meghatározza. Szépirodalmi és ismeretterjesztő műveknél ezt az előző kiadások példányszámának hozzászámításával kell megállapítani, de nem kell figyelembe venni élő szerzőnél a mű 1946. augusztus 1. napja előtti kiadását, a gyűjteményes műben (antológiában) történt kiadást és a sorozatban megjelent azokat a kiadásokat, amelyek legalább 10 000 példányban jelentek meg. Szépirodalmi műveknél még ezen felül nem kell figyelembe venni az állami oktatási intézményekben előírt tanulmányi anyag céljára készült kiadásokat sem. Gyűjteményes műbe (antológiába) felvett szépirodalmi mű után — ha 201
