Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Első rész. Történeti és elméleti alapvetés
Elméleti alapvetés tak jelentős vagyoni juttatásokhoz, Vergilius, Horatius költészetükkel szolgáltak rá C. Cilnius Maecenas jelentős adományaira. Kialakult az „ajánlási honoráriumok” rendszere is: egy-egy vagyonos polgár fizetett a szerzőnek, ha művét neki ajánlotta. Ennél is lényegesebb azonban, hogy már a rabszolgatársadalmakban is szokás volt a szerzői munkának a mű felhasználója részéről történő közvetlen és kendőzetlen megfizetése, a mű megrendelése vagy a szerzőtől egyéb módon való megszerzése alkalmából. Az i. e. V. század végén épült athéni Erechteion ránkmaradt számadásaiból kitűnik, hogy a szobrászok között számos szabad athéni polgár is akadt, aki egy-egy nagyobb méretű szobor alkotásáért 60 drachmát kapott. Rómában Quintus Hortensius neves szónok az i. e. I. században 60 000 sestertiusért rendelt szobrot egy ott élő szabad görög művésztől. Kétségtelen, hogy ezekben az esetekben a kőfaragás fizikai teljesítménye is motiválta a díjazást, a honorárium mérve azonban jóval meghaladta a testi munka szokásos ellenértékét. Egyértelműbb volt a helyzet az íróknál: Martialis egyik epigrammájában olvashatjuk, hogy siet kéziratát befejezni, mert pénzre van szüksége (XI. 108.). Horatius Plautusról írta meg, hogy színdarabjaiért pénzt kért és kapott (Epist.lib. II. 1. 170— 176). A felszabadított Terentiusról Suetonius jegyezte fel, hogy „Eunuchus” című drámáját 8000 sestertiusért vették meg tőle (C. Suetonii Tranquilli quae supersunt omnia. Ed. Roth, 1891, 292 — 293. old.). Maga Terentius is említi darabjában, hogy azt megvásárolták tőle (Prológus 19 — 21). Nem jelentéktelen összegekről van szó: egy lovagnak elegendő volt például akkora vagyont kimutatnia, amely évi 24 000 sestertius jövedelmet biztosított neki. Hivatali írnokok évi 800— 1200 sestertius bérért dolgoztak. Szakképzetlen rabszolgák ára 800—1200 sestertius körül mozgott; egy szarvasmarhát 800 sestertiusért lehetett kapni. A szerzői munka értékesítése az esetek többségében egyébként sem kívánkozott a locatio conductio operis vagy operarum keretei közé, ahol az artes liberales szabályaiból kiinduló szemlélet semmiképpen sem talál számára helyet, ezzel is indokolva a szerzői jog kialakulásának elmaradását. Amiként a szerző a kész alkotás példányának átadásáért kapta meg a felhasználótól a díját, úgy elképzelhető lett volna a műpéldány további felhasználásával kapcsolatos beleszólásának és részesedésének biztosítása is, például a haszonbérlet keretei között, feltéve, hogy a mű felhasználására nézve valaminő kizárólagosságot kapott volna. Meggondolkoztató az is, hogy a szerzői jog több mint ezer éven át a középkori és a kora újkori feudális társadalmakban sem alakult ki, noha ott már megszűnt a rabszolga domináló szerepe s ezzel összefüggésben az operáé liberales és illiberales közti különböztetés. Kétségtelen, hogy miután Justinianus kormányzati elvekből kiindulva és hálából a római püspöktől a nyugati birodalom átmeneti helyreállításához kapott segítségért 529-ben a római egyházat nyilvánította az egyedül üdvözítő tanítás kútfejévé és a számtalan korabeli eretnek keresztény tanítás eltiltása mellett egyben 14
