Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)

Második rész. A magyar szerzői jog

Szjt / V. A szerzői joy korlátái

szükséges), vagy akár meg is tilthatja. A színházaknak ugyanis mindig meg kell kötniük a felhasználási (nyilvános előadási) szerződést a szerzővel. Más rendező szervek viszont a szerzővel csak ritkán, kivételes esetekben tartoznak felhasználási (nyilvános előadási) szerződést kötni, így a színházi előadásokon kívül az egyéb nyilvános rendezvények rádió-televízió közvetítését a szerzőknek a legtöbb esetben nem áll módjukban kizárni vagy korlátozni, mert ezt csak a rendező szervvel kötött felhasználási szerződésben tehetik meg. Ezzel kapcsolatban utalunk arra, hogy a műkedvelő művészeti csoportok a színpadi műveket az Szjt 38. §-a értelmében felhasználási szerződés megkötése nélkül adhatják elő, megjelent irodalmi művek és már nyilvánosságra hozott zeneművek pedig az Szjt 36. §-a, illetőleg 40. §-a értelmében adhatók elő nyilvánosan, anélkül, hogy a szerzővel felhasználási szerződést kellene kötni (lásd bővebben a VI —VIII. fejezetben). így pl. nyilvános hangverseny rádió-televízió közvetítését a zeneszerzők csak abban az esetben korlátozhatják, ha a hangversenyen ínég nyilvánosságra nem hozott zeneművet mutatnak be első ízben.

Amennyiben a szerző a színházzal kötött szerződésében a rádió és televízió közvetítést nem korlátozta, úgy az előadás a törvényi engedély alapján a szerző minden további külön hozzájárulása nélkül közvetíthető.

A rádió és a televízió törvényi engedélyének nem szerzői jogi korlátozását jelenti az a rendelkezés, hogy a közvetítés időpontját a színházzal, illetve a rendező szervvel egyetértésben kell megállapítani; a közvetítéshez tehát szükséges a színház, illetőleg a rendező szerv hozzájárulása.

b) A Vhr 19. § (2) bekezdése értelmében a filmszínházakban való bemutatás céljára készült magyar filmek televízióban való sugárzására a színházak nyilvános előadásának közvetítésére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ez tehát azt jelenti, hogy a magyar mozifilmek sugárzása a televízióban egy tekintet alá esik a színházi előadások televíziós közvetítésével. A filmgyár a film szerzőitől szerzett nyilvános előadási és terjesztési jogosítványát (lásd 41. §-nál) kizárólagos jogként a filmforgalmazóra ruházza át. A Vhr 19. § (2) bekezdése alapján tehát a filmforgalmazó azt. hogy a televízió a magyar mozifilmet a törvényi engedély alapján sugározza, ugyanúgy kizárhatja, vagy korlátozhatja, mint a szerző színdarabjának közvetítését a színházból. Persze igaz, hogy a film kópiái a filmforgalmazó birtokában vannak, enélkül pedig természetesen a televízió sem sugározhatja a filmet. Nem kizárt azonban, hogy egyes esetekben a televízió nemcsak a filmforgalmazótól, hanem máshonnan is meg tudja szerezni a film kópiáját. A Vhr fenti rendelkezése éppen azt célozza, hogy a filmforgalmazó ilyen esetben is érvényesíthesse azt a jogát, hogy hozzájárulása nélkül a televízió magyar mozifilmét nem sugározhat. A Vhr 19. §-ának (2) bekezdése ugyan csak magyar mozifilmet említ, nézetünk szerint azonban a fent kifejtettek a külföldi mozifilmekre is vonatkoznak, ha a Berni Egyezmény római szövege 4. cikkének (1) bekezdése [a párizsi szövegben 5 cikk (1) bek.], illetőleg az Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény

11. cikkének 1. pontja alapján a külföldi mozifilmet Magyarországon megilleti a magyar törvényes rendelkezések által nyújtott szerzői jogi védelem.

c) Nem jogosult a rádió és televízió a törvényi engedély alapján sugározni azt a művet, amelyre vonatkozólag a szerző érvényesítette vissza164