Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt IV. A szerzői joq korlátái 6. Az előző pontban kifejtett álláspontunkhoz kapcsolódóan és egyben annak alátámasztására foglalkoznunk kell általánosságban is a vagyoni jogok korlátozásáról szóló rendelkezések és a szerzőt megillető fordítási jog közti kapcsolat problémájával. Nyilvánvaló ugyanis, hogy nemcsak a rádió és a televízió javára biztosított törvényi engedély kedvezménye kapcsán, hanem a szerzői vagyoni jogok korlátozásáról szóló egyéb törvényes rendelkezések (vagyis szabad felhasználások) nevezetesen: az Szjt 17. §-ának (1) — (2) bekezdése (idézés, átvétel iskolai oktatás céljára), 18. §-ának (1) bekezdése (szabad másolatkészítés), valamint 19. §-ának (1) —(2) bekezdése (nyilvánosan tartott tárgyalások és beszédek közlése, gazdasági és politikai időszerű cikkek átvétele a sajtó keretében) kapcsán is felmerül a kérdés, hogy vajon mindezek a szabályok a szerzőnek csupán a műve eredeti nyelvű változatára vonatkozó jogait, avagy a mű idegen nyelvű fordításához fűződő jogait is korlátozzák-e. Nézetünk szerint nyilvánvaló, hogy az Szjt-nek a szabad felhasználásról szóló és imént felsorolt rendelkezései a műnek nemcsak az eredeti nyelven, hanem fordításban való szabad felhasználását — következésképpen az e célra történő szabad (azaz a szerző hozzájárulása nélküli és ingyenes) lefordítását — is megengedik, amennyiben egyébként a szabad felhasználás feltételei fennállnak és a személyhez fűződő jogokat nem sértik meg. A szóban forgó kérdést a Berni Egyezmény — legalábbis kifejezetten — nem szabályozza. Behatóan foglalkozott azonban ezzel a nagyfontosságú kérdéssel a Berni Unió 1967. évi stockholmi felülvizsgálati konferenciája, és állásfoglalását az I. sz. Főbizottság jelentésének 205. pontja tartalmazza. Eszerint a konferencia egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy a Berni Egyezménynek a szabad felhasználást megengedő következő rendelkezései: 2bis cikk (2) bek. (nyilvános beszédek közlése sajtóban); 9. cikk (2) bek. (sokszorosítási jog korlátozása), 10. cikk (1) és (2) bekezdései (idézés, átvétel oktatási célra), lübis cikk (1) bek. (sajtóban megjelent időszerű cikk átvétele más sajtóorgánum által) és 10 bis cikk (2) bek. (szabad felhasználás híradó keretében) lehetővé teszik a mű szabad felhasználását —ugyanazon feltételek mellett — nemcsak eredeti nyelven, hanem fordításban is, A vagyoni jogok korlátozásainak hatálya a szerzőt megillető fordítási jog tekintetéhen 160 ző (vagy a fordítás jogának más jogosultja) megakadályozhatná azzal, hogy nem adja hozzájárulását a mű lefordításához. Mindebből azonban okszerűen következik az is, hogy amennyiben valamely műnek a szerző hozzájárulásával készült fordítása rendelkezésre áll, úgy a rádió és a televízió kizárólag a szerző által jogosított fordításban jogosult a művet a törvényi engedély alapján sugározni. Hangsúlyoznunk kell továbbá, hogy a rádió és a televízió csak a saját adása céljára jogosult — a fent említett feltétel mellett — a művet lefordítani az eredeti szerző hozzájárulása nélkül, díjfizetés ellenében. A törvényi engedély alapján készült fordításnak rádión és a televízión kívüli bármilyen egyéb felhasználásához (kiadás, nyilvános előadás stb.) az eredeti mű szerzőjének hozzájárulása feltétlenül szükséges.
