Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt III. Vagyoni jogok A személyhez íűződő jogok érvényesülésének módosult formája 6. A törvény által választott megoldás abból indul ki, hogy a szerző személyhez fűződő jogait, amennyire csak lehet, érintetlenül hagyja. A személyhez fűződő jogok és a vagyoni jogok már tárgyalt elválaszthatatlan egységéből következik azonban, hogy a munkáltató számára a törvény erejénél fogva biztosított felhasználási jogok módosítják a személyhez fűződő jogok érvényesülésének módját is. A személyhez fűződő jogok körében első és legfontosabb jogként tárgyaltuk a nyilvámosságrahozatali jogot. Ez a jog abban a módosult formában érvényesül, hogy a törvény a nvilvánosságrahozatalhoz való hozzájárulásnak tekinti azt, hogy a művet a dolgozó a munkáltatónak átadja. Tehát a szerző a maga részéről a mű nyilvánosságrahozásáról a műnek a munkáltató részére való átadásával dönt. Ebből következik, hogy abban a kérdésben, hogy a mű valóban nyilvánosságra, ill. felhasználásra kerül-e, már nem a szerző, hanem a munkáltató határoz, felhasználási jogának keretein belül. Ugyancsak módosul a szerzőnek a változtatások elleni tiltakozási joga is. Míg az általános szabályok mindenféle változtatáshoz a szerző hozzájárulását kívánják meg, munkaviszonyban alkotott mű esetén a szerző nem tiltakozhat az ellen, ha felettese a művön változtat. Erre az esetre a Vhr ll.§-ának (3) bekezdése igen életszerű módon juttatja érvényesülésre a szerzőnek a mű integritásához fűződő jogait : Ha a művön a munkáltató a munkaviszonyból folyó rendelkezési és irányítási jogával élve változtat, ennek végrehajtását, illetve tudomásulvételét a szerző akkor sem tagadhatja meg, ha a változtatással nem ért egyet, kívánságára azonban a munkáltató köteles a művön a szerző nevének feltüntetését mellőzni. E szabály tehát azt juttatja kifejezésre, hogy a szerző nem köteles sajátjának elismerni azt az alkotást, amelynek végső formájával nem ért egyet. — ugyanakkor viszont biztosítja a munkáltató számára a munkaviszony céljának megvalósítását. Hasonló megoldást alkalmaz a Vhr 11. §-ának (3) bekezdése a szerzőt megillető visszavonási jog esetére is. Ilyenkor is köteles a munkáltató a szerző névfeltüntetését mellőzni. Egyebekben a törvény szabályai a munkaviszonyban alkotó szerző személyhez fűződő jogait nem érintik. Különösen épségben marad a szerzői minőség elismerésére, valamint a névfeltüntetésre, illetve adott esetben az anonimitásra vonatkozó személyhez fűződő jog. 7. A törvény általános szabályozási módszere, hogy ha a törvény maga meg is állapítja a szerző díjigényét, a díj konkrét mértékének megállapítását vagy a törvény alapján kibocsátandó végrehajtási rendeletekre, vagy a felek megállapodására utalja. Ennek a szabályozási módszernek felel meg, hogy a munkaviszonyban alkotott művekről szóló törvényi rendelkezés a szerző díjigényéről nem szól (hiszen az alapesetben a szerző munkabérén felül díjazást nem igényelhet), — azokat az eseteket pedig, amikor a munkaviszonyban álló szerző az Szjt 14. §-a alá tartozó 7 32 A munkaviszonyban álló szerző díjigénye
