Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt III. Vagyoni jogok 12. Éppen az ilyen, törvényi engedély alapján megengedett felhasználásnál fordulhat elő az a helyzet, hogy a felhasználó fizetési kötelezettségének azért nem tud eleget tenni, mert ismeretlen előtte a szerző vagy örököse, vagy nem sikerült megtudnia tartózkodási helyüket. Erre az esetre a Vhr 10. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy az ilyen szerzői díjat a felhasználó általában a Szerzői Jogvédő Hivatalhoz, képző- vagy iparművészeti és fotóművészeti, valamint ipari tervezőművészi alkotás felhasználása esetén pedig a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjához köteles befizetni. Ha az általános elévülési időn belül (a Ptk 324. §-a szerint öt év) a jogosult nem jelentkezik, a fel nem vett díjakat a kultúra támogatására és a szerzők jóléti céljaira kell fordítani. 14. §. Szerzői jog és munkaviszony 14. §. (1) Ha a mű elkészítése a szerző munkaköri kötelezettsége és a munkáltató a munkaviszony tartalma alapján a mű felhasználására jogosult, a mű átadása a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulásnak minősül, és a felhasználás joga az átadással száll át a munkáltatóra. A munkáltató ezt a jogát a munkaviszony tartalma által meghatározott körben szerzi meg, és csak működési körén belül gyakorolhatja. A szerző a művet e körön kívül is csak a munkáltató hozzájárulásával használhatja fel, de hozzájárulását a munkáltató csak alapos okból tagadhatja meg. 126 Ismeretlen szerzőt illető szerzői díj ügyben a színház olyan külföldi előadásra vitte a művet, ahol bevételre nem tett szert. A bíróság megállapította: „Ha ... az ellenszolgáltatás — bevétel hiányában — nem állapítható meg, ennek olyan más módon kell megtörténnie, amely a szellemi alkotásban rejlő munka minőségének és mennyiségének megfelelő díjazást biztosítja . . . ”. Ennek alapján a külföldi előadás után is a belföldi előadásonként! szerzői díj átlagában ítélte meg a bíróság a koreográfus igényét. (Legf. Bír. P. törv. 20 129/1969.) A bíróság ítéletében jól felismerhető a bírói gyakorlat jogfejlesztő hatása, a szerző díjazási jogának vélelme, hiszen a szerződésből világosan kitűnik a feleknek az a szándéka, hogy a szerző díjigényéről nem mondott le, s csak nem terjedt ki a felek figyelme a díjbevétel nélküli előadás valóban szokatlan esetére. Összhangban áll a díjazás elvének kimondása a törvényi engedély intézményének bevezetésével is (lásd a 22 — 23., 38. és 40. §-t). A törvényi engedélyre éppen az a jellemző, hogy a törvény közérdekből vagy gyakorlati megfontolásból nem kívánja meg meghatározott felhasználás-móclokhoz a szerző eseti hozzájárulását, de az ilyen felhasználás is a szerző díjigényével párosul.
