Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt 13. §. Társadalmi felhasználás — díjazás ban megkötött színpadi előadási szerződés alapján esedékessé váló díjak a szerző özvegyét illetik. A most tárgyalt megoldás bizonyos esetekben méltánytalanságokra vezethet. Ilyen leginkább akkor fordul elő, ha a szerző örökösei az első házasságából származó gyermekek, a haszonélvező pedig a szerző második házastársa. A méltánytalanságok kiküszöbölésére — amint arra a Legfelsőbb Bíróság ítélete is utal — megoldást kínál a Ptk 616. §-a, amely szerint a leszámlázok bármikor kérhetik a haszonélvezet korlátozását, ez a korlátozás azonban csak olyan mértékű lehet, hogy a korlátozott haszonélvezet a házastárs szükségleteit biztosítsa, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, valamint saját vagyonát és munkájának eredményét. Az ilyen vitában tehát a bíróság figyelembe veheti mind a gyermekek, mind a túlélő házastárs méltányos érdekeit. Örököstársak | 9. Bár az állagörökös és a haszonélvező ütköző “ igényei érdekes jogi kérdéseket vetnek fel, s ezek mögött valódi, vagyoni jelentőségű érdekellentét is rejtőzhet, nem igen találunk olyan bírói ítéleteket, amelyek ilyen ügyekben kialakult joggyakorlatról tanúskodnának. Ezt a jelenséget Nizsalovszky Endre azzal magyarázza, hogy a gazdasági kényszerűség rászorította az érdekelteket , hogy valamilyen megállapodásra jussanak egymás között, hiszen nem tehető fel, hogy a felhasználó vállalta volna annak kockázatát, hogy csak a haszonélvezőtől szerez hozzájárulást, amely esetben ez csak a haszonélvezet idejére korlátozódott volna, — vagy hogy csak az állagörökösöktől, amely esetben viszont felhasználási joga csak az özvegyi haszonélvezet megszűnte után érvényesült volna. A tényleges felhasználói gyakorlat adatai viszont azt mutatják, hogy az általánosnak mondható praxisban a felhasználók megelégszenek az adott szerződés megkötésekor hozzájárulásra jogosult aláírásával, s nem törekszenek arra, hogy pl. a haszonélvezetre jogosult özvegy mellett a leszámlázok hozzájárulását is megszerezzék. Nizsalovszky álláspontja szerint az özvegyi haszonélvezet időben fogalmilag korlátozott, s így indokoltan vethető fel a kérdés: kötheti-e az özvegyi haszonélvező nyilatkozata (adott esetben hozzájárulás a felhasználáshoz) az állagörökösöket arra az időre, amikor az özvegyi haszonélvezet az özvegy halála vagy újbóli férjhezmenetele folytán megszűnt, s ezzel a vagyoni jogok felett a rendelkezést az állagörökös szerezte meg? Nem olyan esettel állunk-e szemben, hogy az özvegy több jogot ruházott a felhasználóra, mint amennyi őt magát megillette? Megítélésünk szerint e kérdésekre a választ abban kereshetjük, hogy mi is a haszonélvezeti jog terjedelme. Ezt a Ptk 155., 159. és 162. §-a mondja meg, amely szerint a hasznot hajtó jogot (ilyen a szerzői jogban foglalt vagyoni jogosítvány) a haszonélvező használhatja, éspedig a rendes gazdálkodás szabályai szerint. Márpedig a szerzői vagyoni jogok rendeltetésszerű használata éppen az, hogy a jogosult hozzájárulást adjon a mű társadalmi felhasználásához, megfelelő szerzői díj ellenében. E hozzájárulás mértékét, a hozzájáruláson alapuló felhasználói jogosultság terjedelmét, s többnyire a felhasználás fejében járó díjazás mértékét is rendszerint vagy a törvény, 123
