Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Első rész. Történeti és elméleti alapvetés
I. FEJEZET Bevezetés A művészetek, az irodalom és a jogalkotás kibontakozása 1. A szellemi alkotómunka kezdettől fogva jelentős tényező volt az ember önteremtésének folyamatában és a társadalmi-gazdasági alakulatok fejlődésében. A valóság esztétikai tükrözése, művészeti és irodalmi eszközökkel való elsajátítása és alakító befolyásolása — a szellemi alkotómunka sajátos formájaként — szintén kimutatható már a társadalom történetének legkorábbi szakaszaiban is. A művészet és az irodalom az egyre differenciálódó munkamegosztás folytán már a korai ókorban viszonylag önálló kategóriákká váltak a társadalmi tudatformák szövevénves rendszerében. Már az újabb őskőkorszak kezdetéről az ember korabeli világát művészien tükröző sziklarajzok és sziklafestmények maradtak ránk. Ilyen például a spanyolországi Valltorta szakadékban megőrzött mozgalmas vadász jelenet, vagy a dél-franciaországi Lascaux-ban felfedezett színes és erőteljes őstulok kép. A szobrászat régi emlékei közül gondoljunk a Húsvét-sziget máig is tisztázatlan eredetű óriási, sziklából vésett fej farag ványaira. Az i. e. 3. évezredből már művészi tökélyű egyiptomi kőszobrok maradtak ránk. Ebből az időből származik a szaharai szfinx is. A mezopotámiai templomépítés emlékei az i. e. 4. évezred közepéig nyúlnak vissza. I. e. 2200 körül keletkeztek Kréta palotái. Az i. e. VIII —VII. században már kialakultak a görög építőművészet stíluselemei. Alig valamivel fiatalabbak a híres korinthosi festett agyagtáblák. A görög szobrászat pedig az i. e. V. században már virágkorát élte: Pheidias számára több kiváló szobrászművész tört utat. Az ókor utolsó évezredében a görög és római építőművészet, szobrászat és falfestészet egyaránt elérték máig is csodált csúcsaikat. A zeneművészet kibontakozása az ütőhangszeres ritmusvariációktól a mai összetett és sokféle muzsikáig hosszabb időt vett igénybe. A zenei alkotás kapcsolata az objektív valósággal sokkal áttételesebb és bonyolultabb, mint az esztétikai ábrázolás bármely más területének a környező világhoz való viszonya. A zeneművészet fejlődésének viszonylagos önállósulása az össztársadalmi történeten belül ezért jóval kifejezettebb, mint a többi művészeti ág alakulásáé. A zeneszerző alkotásához csak igen közvetve használhatja fel a valóid
