Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt 9. §. Szerzői minőség elismerése Azonos nevű szerzők | 7. A névvel kapcsolatos kérdések körében kell megemlékeznünk arról a gyakorlatban nemegyszer előforduló összeütközésről, ami abból származik, ha két, gyakran azonos vagy rokon területen működő szerző azonos nevet használ. Kisebb a nehézség, ha az utóbb fellépő szerző álnevet választott. Erre ma is irányadónak tekinthetjük a korábbi bírói gyakorlat állásfoglalását: Nem szabad álnévül használni olyan nevet, amely azonos valamely létező személy nevével, amikor is az álnév használata a közönség bizonyos körében arra a téves következtetésre ad alkalmat, hogy a mű az álnévvel egyező nevű szerzőtől ered. Ez áll különösen akkor, ha a szerző álnév gyanánt olyan szerzőnek a nevét használja, aki hasonló téren fejtett ki szerzői tevékenységet. Ilyen esetekben az, akinek nevével azonos a használt álnév, személyiségi jogának sérelme címén léphet fel az álnevet használó szerző ellen. Nincs megengedve álnév gyanánt valamely elhalt író nevével egyező név használata sem, ha az ilyen név használata alkalmas a közönség körében annak a hiedelemnek keltésére, hogy a mű szerzője az azon a néven ismert író (K. P. I. 2193/1934.). Nehezebb már a kérdés, ha az utóbb fellépő szerző polgári neve egyezik korábbi szerző ismertté vált nevével. Ez a kérdés inkább erkölcsi, mint jogi, hiszen nincsen törvényes lehetőség arra, hogy azt az ifjú költőt, akit történetesen Arany Jánosnak hívnak, eltiltsák polgári nevének használatától. Mindenesetre ajánlatosnak látszik, hogy a szakmai közvélemény arra indítsa, hogy költői nevet használjon, vagy polgári nevéhez megkülönböztető toldatot függesszen. 105 8. Ritkán kerül alkalmazásra, de elvileg igen fontos és új szabálya a törvénynek az, amely a szerző számára jogi igényt biztosít arra, hogy bírói jogvédelmet követelhessen mindenkivel szemben, aki szerzői minőségét kétségbe vonja. A kétségbevonásnak véleményünk szerint határozottnak és világosnak kell lennie. Egyszerű hallgatás vagy helytelen névmegjelölés még nem váltja ki a most tárgyalt szabály alkalmazását, ilyen jogsértés ellen az (1) bekezdés szabályai nyújtanak orvoslást. Az azonban, ha valaki kifejezetten kétségbe vonja a szerzői minőséget, vagy határozottan mást állít szerzőnek mint a valódi, az e bekezdésre támasztott igényt megalapozza. S mi a teendő akkor, ha a kétségbevonónak alapos oka van a kétségbevonásra? Itt is csak azt kell válaszolnunk, mint korábban. A személyhez fűződő jogok megsértése objektíve jogellenes, függetlenül a jogsértő tudatától. Ha a bíróság előtt a „kétségbevonó” alperes nem tudja bizonyítani azt, hogy a művet nem az eddig szerzőként fellépő személy alkotta, az ítélet ellene fog szólni. A szerzői minőség kétségbevonása
