Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)

Harmadik fejezet

Két gimnáziumi értesítő Engelné utolsó éveiből

A gimnáziumi értesítőket évről évre Engelné állította elő, a sasos címer 1807-töl ..díszíti" a címlapot. Figyelemre méltó az impresszum: 1812-ben még a szokásos nyomda-megjelölés.— 1813-ban, a „kritikus" évben ez eltűnik. Engelné már nincs a nyomda élén. viszont Kr.ezevich. az erdész talán még nem döntött a nyomda sorsát illetően, vagy még nem meri (?) a maga nevét odaírni. (Az értesítő címlapok képét a Nagy Lajos Gimnázium legújabban előkerült kolligátumából. dr. Rajczy

Péter előzékenységéből közöljük )

az ő egyéni sorsa alig nyomott valamit is latba a város életében. Engelné, tudjuk, igen súlyos gondokkal küszködött. Hatvanadik éve felé jár. mikor lányát férjhez adja. s talán úgy gondolja, hogy a sok szüléstől, ismételt gvermektemetéstől. férje elvesztésétől egyképpen elfáradt, meggyötört testének-Ielkének már ideje volna néhánv nyugalmasabb évet nyújtani. Egyik fő támaszát. Ádám fivérét is elvesztette s bizonynyal alig várja, hogy a nyomda terhét, gondját letegye átadhassa vejének. lányának. Az ő ereje már kevés, de nem tudta és nem tudná megtenni, férje örökét csak úgy. egyszerűen felhagyni, megszüntetni. Hisz ott a nagy királynő, Mária Terézia aláírásával. tokbazárt hatalmas pecsétjével díszelgő privilégium-levél. az is kötelez. Kötelez még az erőn felüli erőfeszítésre is. Ahogy férje, úgy ő is meghalhat, de a nyomdának élnie kell tovább. méghozzá a család kezén. így látja biztosítva jövőjét.

79