Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)

Harmadik fejezet

És most szót kell ejtenünk egy másik problémáról, amely szintén nem kis mértékben velejárója volt a nyomda leromlásának. Ez pedig a munkaerő kérdése, — amely viszont szoros kapcsolatban áll az említett tanácsi intésekkel, megrovásokkal.

Eddigi ismereteink szerint Engel halálakor csak Jungman Károly működött segédként a nyomdában. Kiderült, hogy nyomdász volt Engel György is, de róla ennél többet nem tudunk, tehát azt sem, hogy tartósan működött-e a nyomdában, milyen fokú volt a tudása, alkalmas volt-e arra, hogy apja örökébe lépjen, — mindez nyitott kérdés. Viszont Jungman inkább részegeskedő és lusta ember hírében állt. A tanács kétszer is 25 botütésre ítélte,12 mert az adott rendeléseket nem végezte el, mindenféle kifogással csak hitegette a magisztrátust és ezzel tevékenységét (adóívek felfektetését, stb.) gátolta. A tanács ismételten fel is szólította Engelnét, hogy távolítsa el Jungmant és fogadjon egy megfelelőbb embert a nyomdába. Ez azonban nem történt meg, aminek több oka lehetett. Lehet az is, hogy férjének kedves embere volt,

Munkaerő problémák

72

Simonovits Mihály „Halottas beszéd”-e

E címlap még megcsillant valamit a régi tipográfusi igyekezetből, kopott betűi és sajtóhibái azonban ezt is lerontják (PÉK Klimó ktár Sz-Q IV. 6.

A pécsi egyházmegy e papjainak Catalogusa

A „vacante sede eppli” (— episcopali) szavak utalnak a püspöki szék betöltetlenségére. Eszterházy halálát követően 8 évig tartott ez az állapot.

(PÉK Klimó ktár Sz-Sz. IX. 28.)