Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Második fejezet
" Bm. L. Pécs. v. lt. 2205/1800. Engel özvegyének csődpere. 15 OL. Htt. lt. Acta Miscell. Fasc. No. 58. No. 302. 1772. nov. 21. 18 Pécs Belvárosi Plébánia Liber mortuorum ab Anno 1757 usque Anno 1788. 17 OL. Htt. lt. Acta Miscell. Fasc. 58. No. 302. 1772. Dec. 10. 18 Ld. a 15. jegyzetben idézett helyen. Figyelemreméltó, hogy Koch ,,sua specimina”-ról beszél. A kor úgyszólván minden betűmintakönyve — Engelé is — Specimina címet visel. Koch ••'zavait csak megerősítenek bennünket feltevésünkben, hogy Engel betűmintakönyve már 1772 vége előtelkészülhetett. A „probas” szó alatt valamely egyéb nyomtatványmintákat, próbanyomatokat ért hetünk. 19 A nyomdászattörténelem szép számmal ismer olyan eseteket, hogy nyomdák engedély, illetve annak bevárása nélkül kezdtek dolgozni. Pl. az első váci nyomdász, aki egyébként Engel segédtársa is volt Länderer Katalinnál, 1775. június 23-i kelettel kapta meg szabadalomlevelét, — ekkor már öt éve működött és ezalatt 8 nagyobb munkát adott ki, — viszont megtorlásról nem tudunk. Ld. Pogány Péter id. m. 28. p. 2U Szentkúty Pál: id. m. 69. p. 21 A Pécsi Egyetemi Könyvtárban levő, a Klimó könyvtárból származó kötetekben látható ez az acéimetszetről nyomott ex libris. A püspöki rekvizitumokkal (kalap, süveg, pásztorbot és kereszt) díszített címer kétoldalán a püspöki rangot jelző két soros bojt lóg. A címerpajzsot a jobb alsó sarokból induló átlós fehér sáv osztja ketté, benne nyíllal. Felül-alul Anjou-liliom, jobbról-balról pedig egy-egy rózsa díszíti a címermezőt. A címer alatti szalagon (Georgius Klimo Episcop. Quinque Ecclesiens. 1754” szöveg olvasható. Legalul a művész szignója: Thomas Bohacz sc. Vienna látható. 22 E helyen mondunk köszönetét ifj. dr. Visegrády Lajos és Visegrády Tamás uraknak, akik segítsége nélkül aligha jutottunk volna a megoldáshoz. A Petazzi családi címert a M. Gritzner und Ad. M. Hildebrandt: Wappenalbum der gräflichen Familien Deutschlands und Oesterreich-Ungarns Leipzig 1887. című kiadvány 111. köt. 529. képlapjáról közöljük. 23 Dr. Wurzbach, von Constat: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreichs. Wien, 1870. 64. p. 24 Trattner betűmintakönyve 55, a budai Egyetemi nyomdáé 80 féle latin betűtípust tartalmazott. Szentkúty P. id. m. 36. p. 25 A leírásban figyelemre méltó, hogy a „Chalcographia” kifejezést olvashatjuk. Ez ugyanis rézmetszést jelent és arra enged következtetni, hogy Engel ilyen jellegű munkákat is vállalt, meg tudott oldani. Ekkor viszont már csak egy lépés, hogy Schmidt Károly nevű segédjére gondoljunk, aki a városi tanács részére ismételten végzett pecsétmetszéseket, — nyilván rézből, vagy vasból. 28 Markos Béta: Az 1712 és 1800 közötti magyar könyvtermelés adatai. M. Könyvszemle, 1971. 1. sz. 1-11. p. — E tanulmányban Markos Béla Petrik Géza nevezetes munkája és újabb gy űjtések alapján feldolgozta nyomda-és kiadóhelyek szerinti bontásban Magyarország XV1I1. századi könyvtermelését. A sok ezer tételből álló anyagban szép számmal vannak olyan kiadványok, amelyekről sem a nyomdahely, sem a nyomdász nem állapítható meg. Az ilyeneket a szerző, a tartalmuk szerint val ószínűsített „kiadóhely”-re sorolta, az összesítésben azonban megállapított és feltételezett nyomdaf és kiadóhely között különbséget nem tett (mert nem is tehetett). Ebből következett 1. sz. tábláza ának a következő — meglepő — sora: A táblázat címe: A magyarországi könyvtermelés területi és időbeli megoszlása 1712—1800-ig. (db. nyomdatermék) Pécs 1751-60 = 2; 1761-70 = 19; 1771-80 = 78 stb. 27 A táblázat címében talán szerencsésebb lett volna a „könyvkiadás” megjelölés használata a „könyvtermelés” helyett. Ugyanis a könyv „termelése” a nyomdahelyen történik, bárhol legyen is a kiadó. így elkerülhető lett volna az a tévedés is, melyet a 4. old-on olvashatunk: „Az ötödik évtizedben (1751 — 60) kezdődik a folyamatos nyomdászat Nagykárolyban, Pécsett, Vácott, és Veszprémben.” — E megállapítás — legalábbis Pécs vonatkozásában — semmiképp sem helytálló. 28 A nyújtott előzékenységért ezúton mondunk köszönetét a Szerzőnek, továbbá Gidófalvy Kristófnak, ki ez irányú kutatásunkban támogatni szíves volt. 29 PÉK. MM. I. 7. Coll. 15. sz. 30 Az ún. gyászév megtartásának úgy látszik akkoriban még nem tulajdonítottak fontosságot. Példaként említhetjük még, hogy az első budai Länderer János Sebestyén halála (1827. jún. 2.) után 62
