Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Második fejezet
típussal oldotta meg. Összehasonlítva a Szentkúty Pál idézett művében látható más nyomdák mintakönyvével, Engel címlapját találtuk a legdíszesebbnek. A mintakönyvben római számmal sorszámozza az egyes betűtípusokat, — sajnos nem hibátlanul. A IX. helyett XI. áll és kétszer szerepel a XIV. — így csak XVI-ig jut a számozásban, holott tizenhét típust mutat be. A betűfajták száma ha nem is nagy,24 de Engel várható igényeinek megfelelően választékos. A szükséges fokozatokban rendelkezik klasszikus metszésű címírással, jobbára akcidens célt szolgáló díszírással, melyet Gallicanak nevez, továbbá kisebb, mittel és cicerónak nevezett ún. kenyérírásokkal. Meglepő azonban, hogy a mintakönyv nem tartalmaz ún. gót írást, valószínűleg Engel ezt később szerezte be, vagy erről külön mintakönyve volt, melyet még nem ismerünk. Viszont megtaláljuk az általában használatos ligatúrákat, vagyis olyan betűpárokat, amelyek egy darabból állnak. Ilyenek a latinban használatos ae, oe, si, et, de vannak a magyar nyelvű szövegben is ligatúrák, mint pl. sz, fi, st. Külön betűi vannak a hosszú ő és ű hangzók jelölésére, éspedig olyan ö és ü, amelyen a két pont között egy függőleges vonás látható. Mintegy tucatnyi díszítőelemet, cifrát is találunk a mintakönyv oldalain, ezekből állította össze a címoldal díszes keretét is. Valamikor az ilyen keretek összeállítása nyomdászbravúrnak számított és a nyomdászok egymással vetélkedtek a minél bonyolultabb és minél művészibb megoldásokban. Az I. —XI. betűtípusokat csak verzális (nagybetűs) abc-vel mutatja be, a további kenyérírásokat viszont már szövegszedés mintákkal hozza. Nyelvileg magyar, latin és horvát szövegekkel találkozunk. A XII. sz. minta latin szövege azért érdekes, mert magáról a nyomdáról szól. Elmondja benne, hogy olyan nyomdánk van, mely hasonlóan a gyorsíráshoz, egy nap alatt több lapot állít elő, mint amennyit ezren tudnának kézírással írni. Ezért érdemes ezzel a csodálatos és hasznos nyomdai (rézmetsző) eljárással megismerkedni. A XIII. sz. minta latin szövege a betűk féméről szól, elmondva, hogy az ólom, az ón és réz keverékéből álló fém, melyből öntéssel készítenek különböző betűket, formákat, különböző fokozatokban. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Engel betűmintakönyve — kisebb gyarlóságai, sajtóhibái ellenére is — alkalmas lehetett arra, hogy Klimó püspök, valamint a város tudós társadalma — mint remélt megrendelő — körében érdeklődést és bizalmat keltsen várható munkássága iránt. A betűmintakönyv valószínűleg csak csekély példányszámban készülhetett, s így napjainkban csupán egyetlen példányban ismerjük, mely az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében Graph. 132. jelzet alatt található. Az Engel előtti pécsi kiadványokról Alkalmasnak véljük, ha e helyen röviden foglalkozunk azokkal a nyomtatványokkal, melyek impresszum nélkül, de pécsi vonatkozással Engel nyomdakezdését megelőzően jelentek meg. Annál is inkább meg kell tennünk, mert nemrég egy jóllehet igen értékes, de az olvasót esetleg zavarba ejtő tanulmány jelent meg a XVIII. sz.-i 34
