Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Második fejezet
hozzuk mindazoknak, akiket illet: Hogy mi egyrészt, mert hűséges alattvalónk Engell József, nyomdász-segéd alázatos kérvényt nyújtott be felségünknek, de másrészt, mivel hűséges alattvalónk javáról jóságosán és anyaian kívánunk gondoskodni: úgy határoztunk, hogy Engell Józsefnek császári-királyi teljhatalmunkból és különös kegyelmünkből jóváhagyólag megengedjük, hogy hűséges alattvalóink általános hasznára és előnyére a Baranya megyében fekvő Pécs püspöki városban nyomdát állítson fel, abban mindenfajta könyvet nyomtathasson s azokat terjeszthesse: e célra segédeket tarthasson, inasokat vehessen fel, ezeket oktathassa és amint szokás, felszabadíthassa őket. Mindezt úgy és azon feltétellel adjuk, hogy Engell József szerelje fel magát előbb finomabb betűkészlettel, továbbá hogy mindent, amit nyomdába akar tenni, királyi helytartótanácsunknak előzetesen adjon át revízióra, cenzúrára és jóváhagyásra, és minden félesztendő leteltével minden általa nyomtatott könyvből vagy más műből három példányt említett királyi helytartótanácsunknak köteles átküldeni. Egyébként jelen kegyet és jóságos kedvezményt semmiképpen sem akarjuk ráparancsolni, hanem engedélyezzük és jelen írásunkkal hozzájárulásunkat adjuk. Ezért nektek, bármilyen beosztású, rangú, állapotú és méltóságú hűséges alattvalóinknak, különösen a Baranya megyeieknek ezennel szigorúan megparancsolva meghagyjuk és utasítunk benneteket, hogy az ismételten említett Engell Józsefet nyomdai tevékenységében ne merészeljétek sem hivatalosan, sem egyénileg bármi módon zavarni, akadályozni, tilalmazni vagy neki kellemetlenkedni. Engedjétek meg, és engedtessétek meg azok által, akikhez a dolog tartozik, hogy e jóságos keggyel és jóindulattal, melyben őt most részesítettük, szabadon, biztonságosan, minden hátrány, kellemetlenség és akadály nélkül élhessen, azt élvezhesse és örvendhessen neki. Jelen okiratunk érvényessége és tanúsítása alapján, melyet megerősítettünk titkos függő pecsétünkkel, s amelyet mint Magyarország apostoli királynője használunk; az okiratot pedig annak elolvasása után visszaadatni kívánjuk és parancsoljuk annak, aki azt átnyújtotta. Kelt a mi hűséges általunk őszintén szeretett tekintetes és nagyságos galánthai Eszterházy Ferenc gróf kezei által, aki Fraknó örökös ura, az aranygyapjas rendnek és Sz. István apostoli király kiváló rendjének nagy keresztes lovagja, Moson megye főispánja, kamarásunk és valóságos titkos tanácsosunk, Magyarországi udvarunknak és az előbb említett Sz. István-rendnek kancelláriusa, főhercegi városunkban, az ausztriai Bécsben, az Úr 1773-ik esztendejében, február 5-én, Magyar, Cseh stb. országaink uralmában a 33-ik évben. Mária Terézia sk. Comes Franciscus Eszterházy Josephus Jablanczy mp” Engel neve négy ízben fordul elő a szövegben, — ezt következetesen Engednek írták, ami kissé érthetetlen, mert nyomdászunk nevét kérvényén is és minden más esetben Engelnek írta. Egyébként a nagy gonddal szerkesztett okmányba egy tolihiba is becsúszott: tizedik sorában Ecclesiensi helyett Ecclesiesi olvasható. Hiába, a nyomdászok réme, a sajtóhiba kis ördöge most sem aludt... Engel tehát megkapta működési engedélyét és így most már háborítás nélkül munkához láthatott, — ha ugyan nem dolgozott máris. Volt művezetője, Koch a budai tanács előtt tett vallomásában 1772 novemberében azt mondja, hogy Engel ekkori-30
