Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Első fejezet
energiájával — ezek az őt elsősorban jellemző motívumok, melyek a később kibontakozó nagyszerű elgondolások megalapozásában segítik. Első teendője az igen leromlott egyházmegyei állapotok rendezése. Hatékony intézkedéseket tett a papképzés színvonalának emelésére, de ugyanakkor külön figyelemmel kísérte a falusi tanítók munkáját, hogy az elemi ismeretek oktatása is megfelelő szinten történjék. Széleskörű levelezést folytatott nagyszerű könyvtára további gyarapítására s e célra igen jelentős összegeket áldozott.12 Előretekintő koncepciójában Pécs az egész Dunántúl kultúrcentrumaként szerepelt és túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy városunk mai, országosan is értékelt szellemi rangjának alapjait, — Klimó György rakta le. Korábbi éveiben megismerkedett az egyházi és világi ügyiratkezelés rendszerével, kiterjedt levelezésében igen nagy gondot fordított azok gondos kivitelére. Feltehetően ide vezethető vissza Klimónak az az elhatározása is, hogy a helyi adottságok (malompatak) kiaknázásával papírkészítő malmot létesít. Tervét 1764-ben közölte a káptalannal és a költségén történt építkezés befejeztével 1771-ben meg is indult a pécsi papírkészítés.13 Klimó György tudománypártoló és kultúrafejlesztő egyéniségét igazán legnagyobb szabású — de sajnos végül is eredménytelen — törekvése mutatja meg. 1769-ben latin nyelvű felterjesztéssel fordul Mária Teréziához azzal a kérelemmel, hogy a török megszállás nyomán megszűnt Nagy Lajos-féle ,,Studium generale” pótlására állítson fel Pécsett egyetemet. Az egyetemet minden lehető anyagi támogatással segíti, könyvtárát és éremgyűjteményét is felajánlja, a személyi feltételeket is biztosítja ahhoz, hogy négy fakultás nyithassa meg kapuit: teológia, kánonjog, egyháztörténet, valamint filozófia és matézis tanítására. Felterjesztését pedig így zárja: „. .. és végül, mivel egy könyvnyomdára is szükség lesz, ennek felállítási engedélyét is kérem a királyi kegytől.”14 íme Klimó, messzetekintő, a kultúra terjesztése egész körét átfogó szemléletének bizonyítéka: ha létesül egyetem, ahol tanulni lehet, ha van könyvtár, mely készen kínálja a tudományt, akkor kell nyomda is az egyetemes kultúra szolgálatára. „Sajnos a szép terv kivitelezése abbanmaradt. Egyelőre semmiféle aktával nem igazolható hitelesen, hogy miért, de többé — legalábbis hosszú időre — az egyetemről nem esik szó.” — állapítja meg tanulmányában dr. Boros István.15 Jóllehet az egyetem nem valósult meg, négy évvel később, 1773-ban az első pécsi nyomda megkezdte működését s így Klimó elképzelésének legalább ez az egy pontja valóra vált. A következő évben, 1774-ben tette fel a koronát kulturális tevékenységére. Nagyvonalú és nemes gesztussal — Magyarországon elsőként10 — fenntartás nélkül bárki számára nyilvánossá deklarálta nagyértékű, mintegy tízezer kötetből álló könyvtárát, amely korának úgyszólván minden tudományágát felölelte. E nagyszerű elhatározáshoz kommentárul ismét dr. Boros Istvánt idézzük: „S az a körülmény, hogy — mint ismeretes — a könyvtárat Klimó még életében, 1774-ben a nagy nyilvánosság szennára is hozzáférhetővé tette anélkül, hogy az egyház hivatalos felfogásával ellenkező irodalom tanulmányozása elé korlátokat állított volna, még nyomatékosabb bizonyítéka annak, hogy jelentős hitbuzgalmi tevékenysége mellett is, a nagyvonalúság s a korának haladó eszméivel szembeni megértés, benne nemcsak mélyen gyökerező telki adottság, de cselekedeteinek mozgató ereje is volt."1' 12
