Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Összefoglalás
kiadású munkáról tudunk, melyek a pozsonyi, budai, nagyszombati, kalocsai stb. nyomdák termékeiként láttak napvilágot. A század utolsó negyedében az írásbeliség nyomtatvány-igényének növekedése, valamint Klimó könyvbaráti és tudománypártoló tevékenysége nyomán azonban a helyzet e téren másképp alakult.» Ekkorra a nyomda nemhogy felesleges, „nem hiányzó” volt, hanem éppenséggel szükségessé vált és egyre inkább nélkülözhetetlen tényezője lett a város kulturális fejlődésének. Ez a nélkülözhetetlenség és fontosság az idők folyamán egyre fokozódott, amit igen pregnánsan fejez ki az, hogy amikor a nyomda a helytelen kezelés folytán, különösen az 1810-es években minőségben és teljesítőképességében egyaránt leromlott, — akkor maga a tanács kezdi szorgalmazni egy másik, megfelelő nyomda létesítését, mert a nyomdai produktumok hiánya saját apparátusának munkáját gátólta. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Engel nyomdáját Pécsett nem a sürgető igény hozta létre, hanem Klimó és Engel saját kezdeményezésű igyekezete. A nyomda léte. méghozzá korai keletkezése feltétlenül hasznos volt a felszabadult város kulturális rangjának kialakításában. Nem tudunk ugyan beszámolni sem irodalmi társulásról, sem egyéb hasonló kezdeményezésről, de véleményünk szerint a különböző üdvözlő és parentáló kisebb-nagyobb kiadványok, jobbára helyi szerzőktől származó nagy száma arra enged következtetni, hogy igenis voltak Pécsett olyanok, akik írói költői vénát éreztek magukban és amikor erre valami lehetőség, alkalom mutatkozott, tollat ragadtak és munkát adtak Engelnek. Bizonyosra vehető, hogy Lethenyei János, Agyich István, Kónyi János és más költők csakúgy, mint a kor neves tudósai. Vizer Ádám, Papanek György, Szalágyi István egyképpen ismerték egymást, talán alkalmanként társadalmilag összejőve tárgyalták meg írói problémáikat és szellemi termékeik napvilágra hozásának lehetőségét. Nem tudjuk, hogy Engel is részese volt-e ilyen beszélgetéseknek, de ismét valószínűsíthetjük, hogy sógora és munkássága révén kapcsolatba kerülhetett a kor nevezetes pécsi egyéniségeivel. S ha e felállítást elfogadjuk, akkor már nyugodtan elképzelhetjük, hogy Engel nyomdája Pécs akkori irodalmi és tudományos életének jelentős, számontartott és értékelt tényezője lehetett. Mondhatjuk úgy is, hogy Engel nyomdája Pécsett talán „megelőzte korát" — de csupán annyira, hogy a beláthatóan bekövetkezett idő őt és Klimó elképzelését igazolta. A klimói koncepció és Engel igyekezete nyomán megvalósult nyomda — méltán mondhatjuk — igen jelentős szerepet töltött be a város kulturális életében. * Engel János József — az uralkodónőhöz intézett kérvénye szerint a nyomdászatot Budán sajátította el s mint írja, akkor már hét éve dolgozott e szakmában, — Länderer Katalin nyomdájában. Ezután kissé különösnek hat művezetője epésnek tűnő megjegyzése, mikor Engel képességei felől kérdezték. Azt vallotta a budai tanács előtt, hogy Engel a szedés mesterségében nemigen jártas, mert inkább nyomó. A két adat — Engel és Koch szavai — összevetése után a bizonyítást csakis Engel munkásságának látható eredményében, készített könyveiben kereshetjük és találjuk. Amikor lapozgatjuk az Engel impresszumával ellátott könyveket, — melyek címoldalának csak egy részét mutathattuk be, — s e munkákat összevetjük korának 118
