Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)

Összefoglalás

ÖSSZEFOGLALÁS

Pécs első nyomdájának történetét az imént befejeztük. Önkéntelenül is felmerül azonban a kérdés, hogy e kis nyomda milyen szerepet töltött be a város kulturális életében, mennyiben járult ahhoz, hogy a szinte egyidejűleg kivívott szabad királyi rang elnyerése mellett kulturális rangot is nyerjen a város. E kérdésre talán nem is lehet egyértelműen válaszolni.

Történetünk során igyekeztünk felvázolni a város kulturális képének alakulását is a nyomda történetét érintő események kapcsán és a kezdeti időszakról azt a megállapítást kockáztattuk meg. hogy Engel nem éppen szerencsés időszakban jött Pécsre. Jövetelekor a város és püspöke között az ellentétek egyre élesedtek s bár Klimó sok jó szándékkal viseltetett városa iránt, a város inkább elutasítóan fogadta kezdeményezéseit, semmint örült azoknak. Ebből következett Engel helyzetének fonáksága is. Klimó pártolta a nyomda megvalósulását, kulturális terveinek mintegy bázisát látta benne, — a város viszont valahogy úgy volt vele. hogy .,ami nincs, az nem hiányzik” s ami a püspöknek tetszik, arra nincs is szüksége a városnak.

Hát valóban nem hiányzott a városnak a nyomda? — valószínűleg tényleg nem. Ekkoriban — az 1770-es években — a magisztrátus apparátusában még az írásbeliség nem volt olyan mértékű, hogy előre nyomott űrlapokkal, adóívekkel stb. dolgoztak volna. A város lakossága, házainak száma egyképpen csekély volt még s az ügyintézés javarészt a jegyzőkönyvi rögzítésben és szóbeli közlésben merült ki. így aztán érthető az az egyébként első pillantásra meglepő körülmény is, hogy a város csak 1777 után foglalkoztatta Engelt. Akkor, amikor már küszöbön állt az önállóság elnyerése, a magisztrátus tájékozódott más sz. kir. városok adminisztrációs rendszere felől — feltehetően az udvari kancelláriánál is, — előkészületeket tett arra. hogy apparátusát az új státusnak megfelelően minél zökkenőmentesebben megszervezhesse.

Az űrlap- és formanyomtatvány készítés egy korabeli nyomda tevékenységének csak egy részét képezte. Igazi nyomdászi tevékenységnek a könyvnyomtatás számított. Ilyen irányú igény Pécsett ekkoriban csak igen csekély mértékben fordult elő, Működött ugyan az 1746-ban felavatott papnevelő intézet és ennek részben tanárai, részben hallgatói produkáltak is assertatiókat, dissertatiókat. azonban meglehetősen keveset. Az ismertetett feldolgozás szerint, 1751 — 1770 között mindössze 21 pécsi

117