Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)

Negyedik fejezet

sokat végeztek ez irányban, de egyetlen példányt sem sikerült megtalálni a beharangozott lapból. Haas Mihály 13 évvel később megjelent munkájában23ezt írja: „Pécsett 1832-ben egy német Hetilap keletkezett; de csakhamar elhalt; megint.” Higgyünk néki? — a magunk részéről inkább hajiunk arra, hogy Haas nem annyira konkrét ismeretet közöl, mint inkább hallomásra támaszkodik.24 Ha tudomása konkrét, akkor közölte volna a lap nevét is, vagy azt, hogy 1—2—3 szám jelent meg. Haas egyébként számos esetben ír általánosságban, néha „forrását” így jelzi: mint mondják, — igen valószínű, hogy idézett kijelentése is ilyen forráson alapul és hiába keressük a lap megjelent számait.

Tehát jelen tudomásunk szerint nem jelent meg a szépen beharangozott hetilap. De mi történhetett március 27. és május 1. között amely Knezevichet terve feladására késztette? írásos nyomra sajnos nem találtunk, így hát csak feltevésekre vagyunk utalva. A legvalószínűbbnek azt tartjuk, hogy a felhívásra nem jött össze elég előfizetés, (Knezevich a példányonkénti árat nem is említi!) s így nem remélhette, hogy legalább a költségei megtérüljenek. Természetesen gondolhatott volna arra. hogy a jól megszerkesztett bemutatkozó első szám után nagyobb lesz az érdeklődés, mint a tartalmilag csak ígérgető hirdetmény nyomán. Ha jó üzleti érzékkel rendelkezik, akkor legalább az első számot napvilágra kellett volna hoznia, — ezt a kockázatot se merte vállalni? Pedig feltehetően már tett némi előkészületet a megjelentetésre, hisz alig öt hét van a hirdetés és a tervezett megjelenés között. Mégis, más lenne az ok?

Gondolhatunk arra is, hogy valamely oly körülmény jött közbe, amely miatt Knezevich elállóit a vállalkozástól. Lehet, hogy éppen azok hagyták cserben, akikre legjobban számított, és így nem tudta összehozni az első szám anyagát. De az sem lehetetlen, hogy felsőbb helyről olyan megjegyzés jutott el hozzá, amely elvette kedvét, eloszlatta a laphoz fűzött vérmesebb reményeit... Mindenesetre csak sajnálhatjuk a lap elmaradását, mert talán gazdagabbak lennénk néhány olyan adattal, amelyet ily módon nélkülöznünk kell.

Az egész lapindítási akció tehát alig három hónap alatt lezajlott és — kudarccal végződött. Bármi volt is az oka, Knezevichet biztosan letörte. A nyomda igen g\engén dolgozik, nemcsak nagyobb munkák nem készülnek, de a tanácsi pénztárnaplóban is csupán elenyésző összegű számlák kifizetésével találkozunk. Miből élhetett Knezevich és családja? — elég nehéz kérdés, mert erdészeti munkáját már régen nem végzi. Háza, szőlője van, mikor polgáresküt tesz, sőt 1825-ben a Postavölgyben földet vásárol a várostól25, 1826-ban pedig fiatal, új telepítésű szőlőt26. Ezek szerint gazdálkodott s meglehet, hogy ahhoz jobban értett, mint a nyomdászathoz... Néhány imakönyv, pár lapos disszertáció jellegű füzetke jelzi csak azt, hogy a momda adóíveken és pénztár-kimutatásokon kívül is készített valamit.

101