Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Bevezetés
BEVEZETES A helytörténeti kutatómunka nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé. Mert míg az általános köztörténetben búvárkodók nagy számban találnak forrásokat, diplomatáriumokat, publikációkat, viszonylag rendezett kormányzati, külügyi stb. levéltárakat, — addig a mikrotörténet kutatói módszerileg is rendkívül aprólékos kutatómunkára kényszerülnek, hisz történetüket sokszor csak egyéni sorsok feltárásán keresztül írhatják meg. Pécs nyomdatörténeti múltjának felderítése hasonló nehézségekkel járt. Kétszáz év előttről nem maradtak fenn sem újságok, sem naplók, hanem csupán ún. „hivatalos” anyag, amire támaszkodni lehet. Városi, megyei, helytartótanácsi, egyházi levéltárak, valamint az anyakönyvek képezték azt a forráslehetőséget, amelyet fel kellett tárni. Olyképp fest ez, mint a bányász munkája, aki csak rengeteg meddő kitermelése árán és közben bukkan néha a keresett ércre. Valóban, szinte irathegyeken kell átásnia magát a kutatónak, míg adatot talál. A pécsi nyomdászat múltjának felkutatásához a levéltári anyagokon túlmenően bizalommal fordultunk az egyetemes magyar s ezen belül a pécsi nyomdászat történetét tárgyaló munkákhoz. S ekkor, sajnos, sorozatos csalódásban volt részünk. Szinte érthetetlenül, majdnem minden könyvi adat megbízhatatlannak bizonyult. Úgy tűnt, hogy valamikor a múlt század második felében kialakult egy romantikus képlet, amelyet aztán kritika és ellenőrző kutatás nélkül átvettek a pécsi nyomdászat történetét tárgyaló munkák. Változatos formában közük pl. Engel Pécsre kerülésének históriáját: Klimó „alapította” az első nyomdát, Klimó „hívta” Pécsre Engelt, Engelt rokona, Vizer Ádám hívta (!) Pécsre, Engel Pécsre házasodott és a hozományból állította fel műhelyét, — és így tovább. Külön kell szólni egy egyébként jószándékú igyekezetről, amely 1934-ben Nyakas Sarolta tollából jelent meg „Az első pécsi nyomda története” címmel. Nagy érdeme e munkának, hogy első ízben tett kísérletet a pécsi nyomdászat keletkezésének feldolgozására, s így munkánk közben gyakran forgattuk. Kár azonban, hogy szerzőjét feltehetően az idő hiánya gátolta abban, hogy nagy szorgalommal felkutatott forrásait kiegészítő kutatásokkal ellenőrizze, mert elkerülhette volna azokat a tévedéseket, amelyek miatt adatait nem hasznosít-7
