Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

VII. Az objektív látásmódja

mutatta be 1885-ben Sárkány „müárus" kirakataiban. Midőn a képek vonzereje csökkent, a tulajdonos Koller képeire cserélte fel őket. A Mária Valéria főhercegnő bálján megjelent előkelőségek „a fényes tánczvigalom után diszes jelmezeikben vétették le magokat" műtermében. A jelmezképek között több - így Lujza királyi hercegnő, Koburg Fülöp neje magyar viseletben - „művészi felfogásra, az állások eltalálása és a harmonikus hátterek kiválasztása" jó ízlésre mutatott. Zelesny Károly óriási fehér papírt feszített ki fakeretre, amelyet Pálmai Ilka csipkekendőbe burkolt fejével bökött keresztül, s a szétrepedt papíron át „bukott ki" mosolygó fejecskéje, elragadó hatást gyakorolva a nézőkre.

A jelmezképek divatja az ország legtávolibb sarkába is eljutott - Kemény Jenó', sátoraljaújhelyi fényképész éppen ilyen felvételekkel szerepelt az 1885-ös országos kiállításon -, mert „a szép ballerina phantastikus öltönyében" tetszetősebb jelenségnek látszott, mint „a 80 éves ránczos arczu, ősz szakállu agg". Akinek alkalma adódott ugyanazt a nőt házi, báli vagy netán éppen „festői jelmezben" látni, habozás nélkül ezen utóbbi megörökítésére biztatta ismerősét.

Az ezredéves kiállítás szenzációja Strelisky Sándor Csárdás című, mintegy 100 jelmezes szereplőt felvonultató, több felvételből gondosan összemásolt jelmezképe volt, a „főszerepben" Blaha Lujzával. A hátteret egy tetszetős táj képezte „tusrajzban", a szereplők „csoportozatokat" alkotva, falusi vígalom keretében gyűltek össze ünnepelni. A Jelmezbál a Várban - amely a kiállításon nem szerepelt - a Csárdás méltó párja volt. A hatalmas előcsarnok márványlépcsőjén fel-le sétáló, álldogáló szebbnél szebb ruhákba öltözött férfiak és nők kavalkádjából Strelisky mozgalmas, sokszínű tablót komponált. A ruhák plasztikus szépsége, a díszlet monumentalitása, a kép középpontja felé négy irányból hullámzó tömeg gondosan megtervezett mozgása, az ábrázolás színvonalát tekintve, túlnő a Csárdásban látottakon, s kompozíciós készségét bizonyítván, alkotóját a magyar fotográfia élvonalába emeli.

Goszleth Istvánnak a „közkedveltségü szinésznéről", Küry Kláráról „mintegy 100 különféle állásban [...], különféle szerepeiben" fotografált képei a magyar fotográfia történetében egyedülálló vállalkozás eredménye volt. A milleneumi kiállítás egyik, meg nem nevezett résztvevője „lányalakok által személyesíti a tavaszt, nyarat, őszt és telet; [...] a vizfestékkel kifestett képek fehér, arannyal diszitett keretekben" pompáztak, míg a miskolci Zitkovszky Béla szemmel láthatóan „a japán stilust kultiválta". [58]

Küry, a századforduló ünnepelt sztárja, aki népszerűségében Jászai Marival, Blaha Lujzával, Fedák Sárival vetekedett - az utóbbit kimonóban, a János vitézben és a Márvány meny asszonyban ábrázolta Strelisky -, 1894-1909 között a korszak szinte valamennyi ismert fényképészét ábrázolásra ihlette. Strelisky első felvételén egy trombitát szorít magához, majd nyakában csipkedísszel, később fehér estélyiben, majd újfent gyöngyfejdísszel látjuk viszont. Kossak József félig háttal, egyenruhában, fején kucsmával, azután homlokán összetűzött fejkendővel, máskor zárt legyezővel, illetve bohócsapkában örökíti meg. Goszleth István széles szaténövvel, illetve cigánylányként, Uher Ödön előbb áttetsző muszlin ruhában, aztán napernyővel, majd flitteres estélyiben mutatja. Rozgonyi Dezsó' képén kínai kalappal a

237