Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
Egy rövid hír Párizsból
ajándékba küldött, daguerrei levételeket". A császár szeptember 2-án felszólította kamarását, hogy - mint írta - „Daguerre méltóképp megjutalmaztassék", és utasította, hogy egy „18 dukát súlyú arany érdemérmet De arte meri to felirattal, továbbá 1200 forintnak megfelelő értékű, s a feltaláló monogramjával ellátott tubákos szelencét Metternich kancellárhoz tartozik eljuttatni". [26] Az ajándékozás aktusa ugyancsak Apponyi közreműködésével zajlott. Ő ügyelt arra, hogy Daguerre óhajának megfelelően „három előne ve közül egyik se hagyassák le s azokat Ludovicus Jacobo Mandeo Daguerre-ként vésetessék be". [27] Bécs izgalommal készült az eseményre. „Ferdinánd [...] elrendelte, hogy (a képek) az egyesült képzőművészetek akadémiája tanácstermében tétessenek ki. [...] Meghívókat küldöttek szét a képek haegtekintésére, ami nagy részvétel mellett meg is történt 1839-ben aug. 28-30-ik napján. [...]" [28] „A'bécsi tudományok egyetemében" rendezett ülésen szeptember 2-án mutatták be a képeket. [29] Itt ismerkedett meg velük a majdan a bécsi Therezianum-ban tanároskodó Zimmermann Jakab (1806- 1878), Daguerre nyomtatásban megjelent művének [30] németből nyelvünkre „magyaritója" [31], aki a magyar nemes ifjak nevelésére, a magyar nyelv és irodalom oktatása céljából érkezett a császárvárosba. A Bécsben vendégeskedő Petrichevich Horváth Lázárt is ámulatba ejtik a dagerrotípiák. „Kétszer jártam meg [...] Bécs' városát - írja „September 13-kán Poson"-ból - [...]. Megszemlélém Daguerre' képeit is, miket általa készített ércztáblákra, napsugárok edzenek. Felséges találmány! " [32] JEGYZETEK [1] Egyveleg. A fény hatásának állandósítása. Hasznos Mulatságok, 1839: 36. [2] Daguerre's Entdeckung. Pesther Tageblatt, 1839 február 5 (:260), február 20 (:367-370), február 21 (:375-378). Alap a Gazette de France január 6-án kelt cikkére hivatkozik, annak szerzője azonban nem Jules Janin, hanem H. Gaucheraud volt, míg Janin két részes írása a E' Artiste című lapban látott napvilágot (2eme Série, II: 145-148), és ebből vette át, és jelentette meg T. (valószínűleg Toldy Ferenc) „fordításában" az Athenaeum. [3] Martius 7 1839 (:289-296); martius 10 (:309-312). [4] A varsói Gazeta Codzienna február 6-án ismerteti Arago január 7-én elhangzott bejelentését, a litvániai Vilnyuszban a Kuryer Litewski február 14-én, a moldovai Jassi-ban az Albina Romaneasca február 16-án, míg a Zágrábban megjelenő Danica Ilirska csak április 6-án tudósít - ahogy írja - „korunk legfontosabb találmányáról". (Early Photography in Eastern Europe. Garztecki, Juliusz: Poland. Juodakis, V.: Lithuania. Sävulescu, Constantin: Romania. Gréevié, Nada: Croatia. History of Photography, 1977:40,63,153, 235. [5] „Az Allgemeine Zeitung tudósítása szerint Daguerre felfedezése egyik dunamelletti városban is utánoztaték. Azon német tudós ugyan nem nevezi meg magát, hanem mondja, hogy Arago intése után indulva a posta papirost bekené bizonyos chemiai készítménnyel, betett a' camera obscurába, hol rajta a' szemközti ház legszebb nézete lerajzolódék. Titkát e' tudós mind addig nem fedezendi föl, míg Daguerre ur a' franczia 8
