Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
I. Eszközök és eszközhasználók
később un. email-kollódiummal [7] bekenték, vízzel leöntötték, a színpapírt ráborították, és 5-6 percig félretették. Majd 25 R° [8] meleg vízbe mártották, amelyben a papír „lefejlett" a lemezről. A negatívhoz hasonló, szép tiszta pozitív-kép „előtünedezett" ekkor. [9] Az 1896-os milleneumi kiállításon feltűnt, hogy „Koller utódai (Forché és Gálfy) fülkéjében mily remek szép kivitelű pigment diapozitívok voltak kiállítva többféle színben. [...] Nálunk Strelisky (Sándor) frissítette pigment-relief kivitelben; karácsony előtti kirakata szinte extasisba hozta a közönséget. [...] A vörös és kék színű pigment-képek arany háttér, a barnás fekete, zöld színűek ezüst háttérrel" pompáztak, s mellettük a „platinképek" szinte eltörpültek. [10] Sovánka József „akvarell modorban festett, virággal díszitett" pigment-opál képei még a tengeren tülra is eljutottak, hírnevet szerezve készítőjüknek, míg Friedrich Kálmán Jajcei vízesés című, ugyancsak pigment-opál képe a Photo-Club 1902-es kiállításán aratott sikert. Sovánka sokszor zománcfestékkel „eszközölte" a díszítést, s csak azután illesztette a pigment-képet kívánt helyére. [11] A „csinosabb, mondhatjuk művészies" pigment-diapozitívok előállítására csak a századfordulót követően, a magyar művészi fényképezés fellendülésének időszakában kezdtek nagyobb figyelmet fordítani. A gyárak, már kifejezetten e célra, különleges, klór-brómezüst diapozitív-papírokat hoztak forgalomba, amelyeknek zselatinrétege a szokásosnál nagyobb mennyiségű festéket tartalmazott. Az érzékenyítés folyamata nem változott, de az érzékenyítő oldat összetétele ammóniákkal bővült. 1904-ben már hétféle diapozitívot állíthattak elő a kísérletező kedvű műkedvelő fényképészek. A legnagyobb népszerűségnek az Anilin-társaság Isolar lemezei örvendtek, áttetsző voltukat tetemesen növelő, rendkívül finom emulziójuknak köszönhetően. Ezekre dolgozott Harmatzy Lóránt (7-1936) is. Több ezer diapozitívjéből mintegy 50 darabon mutatta be Szicília és Nápoly vidékének hangulatos, tengeri romantikáját. Junga Sebő százados 24 színezett diapozi tívj ének témáját egytől-egyig a katonaéletből ellesett, érdekes és kedves jelenetek alkották. [12] Gróf Esterházy Mihály (1853-1906), a Photo-Club elnökének diapozitívjei a sziklákon megtört, tajtékozó hullámokat, a tükörsima tengerről kifutó, és a kikötőbe visszatérő, kéményéből hatalmas füstfelleget eregető hajót, poétikus partrészleteket ábrázoltak, meg egy zegzugos spanyol utcát, amely egy régi kapun át látszott. [13] Miközben a képeslapok kezdtek „lanyha menettel a divatból kijönni", a fényképészet e régi, nagyjelentőségű ága, „a projectio, vagyis a diapozitívek vetítéssel való bemutatása", a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletére, „hogy az ifjúság az iskolákban szemléleti oktatással tanítva, közvetlenebb ismereteket szerezzen, jő (1900-ban) alkalmazásba". Majdnem egyidejűleg hozták létre az Uránia tudományos színházat, „hol hasonló czélból, egy, a mai kor minden technikai eszközének segélyével oly intézet létesíthetett, mely [...] szórakoztató látványossággal útleírásokat ismertet, melyek között Spanyolország, Velencze a budapesti közönséget [...] lebilincselte, és máig fokozott módon a színházba vonzza". Az Urániában riaponként mutatták be - „az e czélra használatban lévők között legtökéletesebb vetítőkészülékkel" - Zamboni Károly anilin-vízfestékkel színezett diapozitívjeit, aki „e genre-ben ma az egész continensen leghíresebb festőnk". Szeghalmi Gyula „a tudo-86
