Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
I. Eszközök és eszközhasználók
ték, a kettőt másolókeretben összezárták, és negyedórán át napfényen másolták. A zselatin a megvilágítatlan részeken erősen megduzzadt, míg ahol fény érte, ott bemélyedt, és a tiszta vízben kiázó zselatin-rétegben domborműves kép keletkezett. Erről azután gipszmintát vettek, kiöntötték, de a galvanoplasztika segítségével fém-plakettet is készíthettek róla. [10] A domborművekről csinált fényképek körvonalai azonban nem sikerültek metszőén élesre, hanem árnyék szegélyezte őket. Ezért - a századforduló után -, ha domborművet fényképeztek le, a negatívról előbb diapozitívet készítettek, majd száradás után a kettőt - emulziójukkal kifelé - összeillesztették - ahogy dr. Kelen Béla tette -, és róluk celloidin-, vagy brómezüst-papírra másoltak. Az eredmény így már a megtévesztésig hasonlított egy márvány-relief képéhez. [11] Az eddig megkísérelt eljárásokkal azt a domborulatot és mélységet, amely a plakett-művész munkájával vetekedhetett volna, vagy hasonlóságban azt felülmúlná, visszaadni nem lehetett. A sötét haj, bajusz, szemöldök, vagy a ruha tónus-értékei visszaestek, és a kálium-bikromátos zselatin masszával leöntött üvegre másolva bemélyedő, homorú képet adtak. Rónai Dénes (1875-1964), udvari fényképész 1911. március 18-án bejelentett szabadalma viszont a fény-árnyék értékeket magasság, illetve mélység-értékekben tükrözte. Ő - fehér fedőfestékkel átdolgozva a sötét ruhát, a hajat, a szemöldököt - a papír-pozitívon növelte a fény-árnyék ellentétet úgy, hogy azok az átdolgozott pozitívról készített negatívon az arc többi részleténél világosabbaknak látszottak, és a plaketten azután ezek domborulatot illetve mélységet eredményeztek. 100 cm1 2 3 4 5 6 7 vízhez 27 gramm lágy zselatint adott, majd azt ez utóbbi teljes feloldódásáig főzte. A föloldott zselatin 100 cm3-éjiez 8 cm3 vízben oldott kálium-bikromátot adott, azt átszűrte, és a zselatin, valamint króm-timsó meleg oldatával kezelt lemezre öntötte. Az így előkészített lapon képződött réteget 15-24 órán át 2 százalékos borax oldatban duzzasztotta. A másolás után ezen a rétegen lappangó relief-kép keletkezett, amelyet azután öntéssel, vagy galvanoplasztikával fémre vitt át, és hívott elő. [12] JEGYZETEK [1] Tóth Mike, i. m.: 95. Fényképészeti Lapok, 1882: 135. Cserey Lukács, i. m.: 33. Veress Ferenc: A csak vízzel előidézhető száraz lapokról. Fényképészeti Lapok, 1888d: 119-120. [2] Fényképészeti Lapok, 1882: 90-92. Képeslap és művészet. Az Amatőr, 1909: 79a. Sziluett felvételek. Az Amatőr, 1909: 91a. [3] A meleg, lappangó világosság, melylyel fényképezni lehet. Fényképészeti Lapok, 1888: 240-241. [4] Eljárás fémszerű fényképek előállítására. Szabadalmi leírás, 24655. szám. [5] Hunt, Robert: Research on Light. [...] London, 1844: 175. Der Spiegel, 1844: 182-183. A chromatypia. Az Amatőr, 1904: 5:11. A rézchromotypia. Az Amatőr, 1909: 71-72. [6] Az Amatőr, 1906: 315. [7] Az Amatőr, 1905: 315. A Fény, 1907: 136. 82
