Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

I. Eszközök és eszközhasználók

A platinfénykép

„A platinfénykép készítését (ifjabb) Willis Vilmos találta föl 1873-ban Angliában és Photochemiai nyomat nevezet alatt vett rá szabadalmat."[1] Az idehaza és főként külföldön, a műkedvelők körében kedvelt, új eljárást azonban nem volt könnyű elsajátítani. A papírok minősége gyártmányonként változott, otthon végzett érzékenyítése nem várt nehézségekkel járt. Bár Giuseppe Pizzighelli (1849-1912) és Arthur von Hübl (1852-193?) sokat javítottak Willis eljárásán, „de csakis 1887-ben értek célt". [2] Aplatinotypihez 1883-tól „emalirozva, vagy teljes nyomtatáshoz előkészítve" is árulták ugyan a papírokat [3], azokból nálunk „folyton egyenlő s szép, mélyen dolgozó papír" nem volt kapható, így azoknak is, akik - mint Forgách István Nagyszaláncról -valaha örömmel fogadták a platinotípiát, „ezen valóban szép eljárásról, mely már könnyű, egyszerű, s gyors kezelésénél, s valóban művészi hatású képeinél fogva is ajánlható volt", le kellett mondaniok. [4] Pedig, amióta a fotografálás, „főleg a kiváló műkedvelők segítségével, mindinkább a művésziesség felé törekedett, oly nemű másolási módokat" iparkodtak feltalálni, amelyek „művészi szempontból" az addig használatos eljárásoknak „határozottan felettük" álltak. Közöttük - korát és szépségét egyaránt tekintve - az első helyet a platina-eljárás foglalta el.

„A platinafénykép azon az alapon jön létre, hogy a ferrid-oxalát, vagy ennek kettős sója, világosságon ferrooxaláttá redukálódik, mely kálium, vagy ammóniumoxalát jelenlétével a platinsót fekete platinává reducálhatja, és pedig legkönnyebben a káliumplatin-perchlorürt. [...] Ez eljáráshoz akármilyen egyenletes és tiszta szövetű papirost lehet használnunk, de különösen e czélra készített Steinbach és Rives-féle nyers papírok közül [...]. Érzékenyítés előtt Arrow-rootból [5] főzött csirizzel, zselatinnal, vagy algein oldattal kell egyenletesen felkennünk, hogy a képek besüllyedését megakadályozzuk. [...] Hübl és Pizzighelli szerint normál platinoldat 24 cm3, normál vasoldat 22 cm3, párolt viz 4 cm3 veendő, mely keverék igen lágyan és mély fekete színben másol." [6] Az oldatot alkotó vegyszerek aránya, összetétele a másolatok jellegét, színét nagy mértékben befolyásolta.

75