Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

I. Eszközök és eszközhasználók

Tevőleges képek elefántcsontra

A nedves kezelés - a hatvanas évek elején - mind gyorsabban terjed: a fényképészek száma évente 4-5 újjal gyarapszik. Pesten és Budán - a Pester Lloyd kalendárium tanúsága szerint - mintegy 20-25 mester gyakorolja „az annyira nélkülözhetetlenné vált fénvképészetet". [1] Ilyen állapotok fogadják Bülch Ágostont (1840—?) azután, hogy 1863-ban Bécsből (ahol az akadémia festészeti előkészítő szakosztályának hallgatójaként tartózkodott 1861-62-ben) Pestre érkezik. A Király-utca 55. számú ház udvarán nyit műtermet. A nedves eljárást még alig ismeri, gyakorlata nincs, máris annak nem az egyszerű, de bonyolultabb változatával próbálkozik. Hamarosan a fényképészet „egyik igen ügyes kezelőjévé" válik. „Csinosan és hűen állítja elő az arcképeket", ezért a Hölgyfutár elsősorban olvasónői figyelmébe ajánlja. Fő érdeme azonban mégis az, hogv „a mi még nálunk nem dívik, elefántcsontra is a legfinomabban fotografíroz". [2]

A főként nyakékekbe szánt képecskéket előbb az 1868-as hamburgi, majd az egy évvel később rendezett hannoveri kiállításon is aranyéremmel díjazták, és Bülch, „magas elismerésként", hamarosan királyi udvari fényképész címet kapott.

JEGYZETEK

[1] Pester Lloyd Kalender fur 1864. Pest, 1863:81.

[2] Hölgyfutár, 1863 (május 2-án): 415.

49