Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
I. Eszközök és eszközhasználók
szemben a nedves kezelésnek a rabjai vagyunk - zúgolódott Veress Ferenc azok vagyunk a bűzhödt tojásfehéres papirosnak is. [...] Kényelmesek vagyunk, mert megszoktuk a régit, az újaktól pedig rettegünk. [...] Fia mi tojásfehéres papiros helyett chlorezüst-collodiumra készítnők a képeket, ezek nemcsak állandóbbak, hanem sokkal szebbek is volnának. [...] Veszünk egy negyed [...] ív nyirkított papírt [...], meg is simíthatjuk, a chlorezüstcollodium rajtuk, felhúzás közben, nemcsak könnyebben terjed, hanem az elkészült kép is szebb. A papirosnak alap, bágyadt fénye, a kép ámyéklatain áttükröződvén, különös jelleget nyer a kép." [29] A klórezüst-kollódium emulziós papírt, amely pillanatképek másolására igen alkalmas volt, 1887-ben „a gyakorló fényképészek" közül egy, a műkedvelők közül négy próbálta ki. „Mikor ez az újdonság megjelent - szolgál némi magyarázattal erre Rottmann Farkas -, azonnal meg is kísértém (sikertelenül). Egy második és harmadik kisérlet után, melyeket Debreczeni Károly (békési gyógyszerész) úrral együtt tettünk, ugyanilyen eredményhez vezetett." [30] „Evek hosszú során át egyedül uralta a helyzetet az albumínpapír; [...] A 80-as évek elején kezdték műkedvelő körökben a chlórezüstgelatinemulsiós papírokat, az úgynevezett aristopapírt alkalmazásba venni, míg ezeket rövid néhány év alatt a chlorezüstcollodiumpapirok, vulgo celloidinpapirok majdnem teljesen leszorították úgy, hogy manapság műkedvelőink legnagyobb része celloidinpapírt használ. [31] De [...] szakfényképész körökben is mind több hívet szerez. [32] Nagy előnyei [...] az albumínpapír felett [...], hogy 2-3-szorta nagyobb érzékenységgel bír [...], roppant részletgazdagsága [...] még gyenge negatívról is elég jó képet másol. Nem gömbölyödik össze, mint az albumínpapír, és érzékeny rétege [...] nagyobb ellenállóképességgel bír. Hátránya az, hogy kevésbé tartós [...], jóval drágább. [...] Alapul a celloidinpapírhoz a legjobb minőségű Rives nyers, középvastagságú papírt használják. [...] Volt idő, amikor az alappapírt krétaréteggel borították be [33], azonban ezt csakhamar felváltotta a tartós baryum szulfát." [34] JEGYZETEK [1] Helyesen Le Gray. [2] „Különböző összetételű collodiumok között egyik többé, másik kevésbé érzékeny bőrözetet nyújt; tíz év előtt folytatott vizsgálódásaim (arra utalnak), hogy a különféle jódfémekkel jódirozott, különféle collodiumok miért adnak különböző érzékenységű jódezüst bőrözetet." (A negatív ezüstfürdő. Fényképészeti vegytani tanulmány. Stürenberg dr. után fordította A. Molnár István. Fényképészeti Lapok, 1883: 113-114.) [3] „Egész sora létezik olyan anyagoknak, melyeknek alkotó részeit 'cellulosa'-nak, sej ténynek nevezi a vegytan. [...] Ezek között azonban az egyedüli gyapot [...], mely [...] csupán cellulosából áll. Ha [...] megtisztított gyapotot töményesített légenysavban tíz perczig tartunk, azután [...] vízben kimosván megszárítunk [...], műanyagot (nyerünk, amelyet) pyroxilin-nek, lőgyapot-nak [...] szoktak nevezni. [...] A gyapot [...] etzet-aetherben (:acetonban), aetheralkoholban, faszeszben (:metylalkoholban) olvad fel. [...] Alőgyapot minősége a készítéséhez használt savak töménységétől függ, valamint [...] a lőgyapotból 42
