Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

I. Eszközök és eszközhasználók

nyez. A képek lehetnek égszin-kékek, sárgák, rózsa-színűek, a barna különböző árnyalatának megfelelőek, vagy feketék." (Talbot, 1839a: 115.)

[16] Der Spiegel, 16 Juni 1847: 814.

[17] Der Spiegel, 16 Februar 1848: 56.

[18] Frank, i. m.: 99. Grcevic, Nada: Fotografija devetnaestog stoljeőa u hrvatskoj. Zagreb, 1981: 136-137,139.

[19] Fejős Imre azt állítja, hogy Bécsben, a Stadt Tuchlauben 18. szám alatt dolgozott évekig, míg a kiegyezés után haza nem térhetett. (A magyar fényképezés kezdetei. Folia Archeologica, 1959: 250.) Az igazság azonban az, hogy e címen öccse, Antal nyitott műtermet a hatvanas évek folyamán. (Frank, i. m.: 94, 99.)

[20] Fővárosi Lapok, 1892 (:969) május 11.

[21] La Lumiére, 1851: 49-50. Tömösváry, i. m.: 8-11. A positív-képekről. Veress Ferenctől. Fényképészeti Lapok, 1883: 95-96. A francia Tillard jódot is elegyített a terpentinolajba, így ,,[•••] eljárása valamennyi efféle eljárás közt legérzékenyebb papírt s legfinomabb képet szolgáltatta". (Szerényi G.: A múlt és jelen nevezetesebb fényképészeti eljárásai. Uránia, 1884: 17.)

[22] „A Párizsi Tud. Akadémián egy elefántcsont papírfajta találmányt mutattak be, amely kiválóan alkalmas a fotográfiához. A reá felvett dagerrotípiák felettébb szépek s tiszták.,, {Dér Spiegel, 23 Januar 1852: 71.)

[23] Lacan, Ernest: Esquisses photographiques. Paris, 1856: 47.

[24] Skopáll 1853-ban Bécsben, a vöröstorony utczában nyitott műtermet (Frank, i. m.: 106.), és ott folytatta haláláig. 1860-tól a műterme vezetését - immár újra Győrött -felesége vette át.

[25] Der Ungar, 1848: 636

[26] A Román Tudományos Akadémia Könyvtárának tulajdonában. (Savulescu, i. m.: 64-65.) Veress, 1862: 132.

[27] Veress, 1884: 78-79 _

[28] Firtinger Károly: Otven esztendő a magyarországi könyvnyomtatás közelmúltjából.

Budapest, 1900:104.

[29] Tömösváry, i. m.: 52.

[30] Kozics színezett talbotípiája a Frank-gyűjteményben található, Abrachamovits katonatisztet ábrázoló, színezett kálótípiája pedig az Országos Műszaki Múzeumban.

[31] Veress, 1862: 132.

[32] Horváth Árpád talbotípiája a Petőfi Irodalmi Múzeum, a gyümölcs-csendélet a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van.

[33] Veress, 1862: 132. 17,5 x 22, illetve 19,5 x 22 cm. {Kolozsvár és környéke. Az album a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tulajdonában van.

[34] January 17, 1857. A Skót Nemzeti Árcképtárban ma is megtalálható még Szabó Iván 3 fényképe. A magyar fotográfus az edinburgh-i Grandge temetőben, aláírás útján gyűjtött díszsírhelyen pihen. A síremlék alakja kápolnaszerű, „fél-gót ízlésben, piramidális tetővel". „A négy oldal oszlopos, ablakszerű üregeiben vannak a következő feliratok (latinul): A fotóművészeiért, amit rövid élete alatt tett, dicséret illesse." ( - Tony: Levelek Angliából. Hölgyfutár, 1860: 765.)

[35] Héliographie sur papier. Moyen d' obtenir l'image á la chambre noire sur papier sec par M. Blanquart-Evrard. /Comptes rendns...., 1849: XXIX: 215. Tömösváry, i. m.: 22.)