Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

VIII. Szakma és szaksajtó

igényeitől és szeszélyétől. Nem véletlen, hogy az újítások, művészeti forradalmak a század végétől az amatőrök kezdeményezésére születtek, következtek be a fotográfiában.

Az amatőrök jelentkezésével a fényképészeti szaksajtó fiziognómiájában, funkcióiban módosulás figyelhető meg. A szaksajtó rendszerén belül funkcióváltás, funkciómegosztás következik be. A műkedvelők számára készülő lapokból hiányzik a szakma problémáinak ismertetése. A továbbiakban ez csak a szakfényképészek, a szakmát hivatásszerűen gyakorlók számára készülő lapokban kap helyet. A műkedvelők számára írt lapok átveszik és terjesztik a fényképészet gyakorlásához szükséges ismeretrendszer bizonyos elemeit, ezek tárgyalására szüntelenül visszatérnek, de sokkal több helyet szentelnek a számukra művészetnek tekintett fényképezés esztétikai problémáinak. Új művészeti-esztétikai ismeretrendszert hoznak létre, amely összetevőiben különbözik a szaksajtóban eddig megjelent ismeretrendszertől. Átvesz ebből bizonyos elemeket, de elhagy belőle másokat. Vitázik és új ismereteket, értékeket teremt. A műkedvelők számára írott lapok elsődleges célja, fő funkciója, hogy a fényképészetet mint művészeti ágat elismertessék. Ezért energikusan - sok esetben túlzottan egyoldalú szemlélettel - harcba szállnak magukkal a szakfényképészekkel is.

1904-től - Az Amatőr megjelenésétől kezdve - fokozatosan száműzik az „egységes szakma - egységes tevékenység" - a valóságnak már nem megfelelő - szemléletét, és céljuk azok egybegyűjtése, tömörítése, egységesítése, akik egyetértenek abban, hogy a fotográfia alkotó tevékenység, művészeti ág, akik a fotográfia gyakorlása révén keresnek új értékeket, új társadalmi pozíciót a maguk számára. A fényképészetet nem szakmaként művelők számára a fotográfia nem kenyérkereseti forrás, hanem a társadalmi presztízs-teremtés egy lehetősége.

A fényképész szakma - a szakfényképészek - természetes módon reagál erre az expanzív törekvésre, amely a fotográfiát egyoldalúan, csak művészetként kívánja értelmezni és elismertetni; amely megtagadja az elismerést mindazoktól, akik - a társadalmi igények, ízlés- és értékrendszer nyomására, azok kényszerítő erejének engedve - azt hivatásként és ebből adódóan másképpen, más érték- és normarendszer alapján művelik.

A szakfényképészek - elsősorban a rohamosan terjedő amatőrizmus hatásának ellensúlyozására, saját szakmai érdekeik védelmére - megteremtik szakmai érdekképviseleti intézményrendszerük első formáját [23], létrehozzák az érdekképviselet orgánumát, a Magyar Fényképészek Lapjá-t [24].

Az újonnan létrehozott - a szakmai érdekeket harcosan védelmező - lap abban különbözik elődeitől, hogy - az amatőrök szemléletének hatására - a fényképészetet, mint hivatást művészi fokon művelő szakfényképészek szócsöve kívánt lenni. Már nem egyszerűen szakmai összefogásról volt szó, hanem szakmai tevékenység és művészi tevékenység összebékítéséről. Lényeges módosuláson ment át az az ismeretrendszer is, amit ez a lap terjesztett. Többet foglalkoztak elődeiknél művészetiesztétikai kérdésekkel, bár az elméletteremtést átengedték a műkedvelőknek. Követték a fényképezés mint művészeti ág fejlődését, de forradalmaiban nem vettek részt, azokat „túlzásoknak" minősítették. Állandó lépéshátrányban voltak a műked306