Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

VIII. Szakma és szaksajtó

Mint olvasóra, a fényképészek közül Veress jószerivel tehát senkire sem számíthatott (de legalábbis nagyon kevésre), amikor elhatározta, hogy megindítja lapját. Anyagi és erkölcsi támogatást hiába keresett volna a közönyös, sőt a fényképészek között - a szüntelen rivalizálás eredményeképpen -, a szakmán belül kialakult ellenséges légkörben. A magyar fényképészeti szaksajtó története folyamán az egyes lapok szinte kivétel nélkül mindig intézményesített csoportokat képviseltek, azok gondolat- és normarendszerét tolmácsolták, azok művészeti-esztétikai orgánumaként tekinthetők. A Fényképészeti Lapok - a történeti kontextusból adódóan - azon ritka kivételek közé tartozik, amikor a lap mögött nem egy intézmény áll; a lap útján terjesztett vélemények, értékek, ismeretek és normák nem egy adott, a társadalmi munkamegosztásban, struktúrában és hierarchiában meghatározott pozíciót betöltő csoport érdekeinek és társadalmi helyzetének, hanem az egységes szemlélet, érték- és normarendszer hiányában egy-egy kulcspozíciót betöltő személy szemléletének tükröződései. A szakma szerveződésének, formálódásának ezen időpontjában intézményesített szakmai csoportosulás nem létezik; a szakma heterogén társadalmi helyzetű egyének tevékenységét összefogó keret. [12]

„Atküzdve az aggasztó napokat, lapunk a jelen első számmal megindult" - írja 1882 januárjában „Lapunk czélja és iránya!" című bevezetőjében, alig burkolt büszkeséggel és örömmel Veress Ferenc. Vajon milyen cikkeket talált az érdeklődő olvasó a lap első és azt követő számaiban? Milyen célkitűzések vezették a szerkesztőt? Ezekről gondosan, pontokba szedve tájékoztatta olvasóit a szerkesztő. „A fényképezést egész terjedelmében, minden ágában felöleljük s az újabb vívmányokat szemmel tartva, egy terjedelmes czikket adunk „Népszerű fényképészet" ez. alatt... V. Sárffy Ignácz gymn. tanár tollából... E munka körülbelül egész éven át első czikkünket fogja adni... Czélunk továbbá iparmüvészetünk haladását azzal is előmozdítani, hogy az úgynevezett emulsió-féle kezelést részletesen tárgyaljuk... A külföldi mozzanatok- és találmányokról sem feledkezünk meg... Leírjuk kísérleteink menetét, apró részeit... Helyet adunk hazánk azon iparosai, gyárosai és intézetei ajánlásának, kik a fényképezéshez szükséges anyagokat eladni óhajtják... Közlünk tervezeteket egy szakiskoláról... Adunk czikket a fényképészetről, mint tudományról és művészetről, társadalmi életünkben való hatalmas szerepléséről, jövőjéről; rajzolni fogjuk ennek egyes kiváló részét...; ismertetünk egyes külföldi szakmunkákat stb."

Hogy kik és hányán lehettek az első magyar fényképészeti szaklap olvasói, arra pontosan feleletet adni nem tudunk. Nem utal erre sem a lap, sem a másutt fel(nem)lelhető adatok. A szaklapok olvasóira vonatkozó első, értékelhető (de ki tudja, hogy megbízható) utalás dr. Möller Miklóstól származik, [13] akinek állítása szerint még 1896-ban is mindössze 150 ember olvasott fotószaklapot. Valószínű, hogy 1882-ben ennél a számnál kisebb a szaklapot olvasók tábora.

A hét évfolyamán anyagából (szerkesztői üzenetek, levelek a szerkesztőnek) arra következtethetünk azonban, hogy mégis voltak lelkes, sőt mondhatni hűséges olvasói [14], többnyire az értelmiség (tanítók, tanárok, orvosok, mérnökök, tisztviselők) és az arisztokrácia képviselői, de a fényképész szakma művelői között is.

A Fényképészeti Lapok jelentősége elsősorban abban mutatható ki, hogy a szak301