Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
VII. Az objektív látásmódja
követelmények medrébe terelni, ezért örömmel üdvözölte a nemrég indult, de riportjai révén gyorsan népszerűvé vált Az Érdekes Újság szerkesztőségének 1914. december 23-án kiírt első harctéri fényképpálvázatát, amely olvan kedvező fogadtatásra talált, hogy újabb négy követte. A pályadíjak nagysága, a közlés reménye, a minden fényképezőben munkáló vágy, hogy tehetségét megmutassa és elismertesse, fotografáló katonák egész kis hadseregét hozta mozgásba. Ezrével érkeztek a megadott témakörökben - „mindennemű, háborúval kapcsolatos és háborús felvétel, az ellenséges földön legtávolabbra hatolt seregek életére vonatkozó, a háború verőfényes (!) oldalát, a magyar katonának a világháborúban is elpusztíthatatlan jókedvét, gyönyörű flegmáját, emberi nagy- erényeit, az otthon maradottak életét illusztráló" - felvételek, amelvekből Az Érdekes Újság rendszeresen közölte a legjobbat. A „testvérújságok" Bécsből, Berlinből, Madridból a magyar képes folyóirathoz fordultak, utánközlésre kérve egyiketmásikat. Már elismert műkedvelők - Kankovszky Ervin [52], Révész és Bíró [53] - épp úgy, mint később nevet szerzett fotográfusok - Tomcsányi Béla, Schmidt Nándor. Kertész, aki Kupaktanács című képével pályázott [54] - egyforma lelkesedéssel űzte-hajtotta az eseményt rrAz Érdekes Újság legújabb számának [...] címlapján Kankovszky Ervin Consolentia című meghatóan szép pályamunkáját találjuk.[...] A lap belső oldalait is több pályamunka díszíti. Egy tüzértiszt egy befagyott orosz folyó partján parancsot olvasó tüzérről készített szép felvételével pálvázik. Hahmann pályamunkája egy ellenséges földön csapataink bevonulásán bámészkodó kisleányt örökít meg. Temesváry László a szegedi kórházban készített megható fotográfiájával vesz részt a pályázaton." [55] Afénvképezők egy részének azonban nevét sem ismerhette meg a közönség: rájuk kötelező inkognitót rótt a háború, s csak békeidőben vethették le álnevüket vagy bújhattak ki neveik kezdőbetűje mögül. A háborús riport a találékonyság és ügyesség próbája volt. Kivárni nem lehetett, ki kellett használni a pillanatot ahhoz, hogy egy megismételhetetlen felvétel megszülessen. A „magyar háború" legemlékezetesebb pillanataiból állította össze a lap nagy formátumban, mélynyomással reprodukált, különböző színű, 120 képet tartalmazó Háborús albumát. Az Érdekes Újság tevékenv szerepet vállalat a művészi fényképezés ösztönzésében azzal, hogy7 nem csak „megrögzített eseményt, friss és kedves ötletet" várt, hanem olyan fotóriportokat, amelyek „méltóak a komoly jelzőre is, hogy művésziesek". Irányt mutatott azoknak az újra és újra jelentkező, vagy korábban még nem szerepelt fényképezőknek arra vonatkozóan, mire kell törekedniök látásmódban, megformálásban, kivitelezésben. Az éveken át szorgalmasan közölt képanyag nyomon követte a magyar katonát, amint az első, felvirágozott vonatokkal elindult a frontra. Beszámolt az első rohamról. Névtelen és neves tudósítói ott voltak Przemyslnél, Görbéénél, a rettentő olasz háborúban, a Balkán csatáiban. Nem volt említésre méltó esemény, amelynek a lap ne lett volna tolmácsa, kedves vagy intim jelenet, amelyet együk, vagy7 másik pályrázó le ne fotografált volna. [56] 287
