Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
VII. Az objektív látásmódja
sem nyújtottak kellő védelmet. így, az ún. árvízi riportázs a magyar fotográfia egyik gyakran ismétlődő, örökzöld témája lett. [9] 1876-ban, a szomorú események egyikére felvonul a korszak fényképezőinek színe-java. Gévay Béla az elárasztott pesti rakpartot fényképezi. Mayer György a Rácz fürdőnél van jelen, majd a Vízivárosban, a Blum-féle gőzmalomnál készít sztereó-felvételeket. Badovinszky A Corvin térre indul. Képén a Kapucinus-templom bejárata előtt papokkal éé tűzoltókkal teli csónak. Majd ADöbrentei tér következik. Klösz - ugyancsak sztereó-kamarájával - az Újlaki plébánia templomhoz, majd a Horváth-kertbe siet fotografálni. Lovich és Társa Budán tevékenykedik: március 16-án 3 képből álló sorozatban örökíti meg a vízzel elárasztott udvarokat, a csónakozó mentőalakulatokat. [10] Esztergomban is árvíz pusztít. Itt Beszédes Sándor vállalkozik arra, hogy - február 24. és március 12. között - bejárja az ottani Vízi város és a Kis Duna mentében az utcákat, tereket, 12 részes sorozatának eladásából származó bevételét az árvízkárosultak javára ajánlva fel. [11] „A ferenciek templomának Hatvani utca felé eső falán Klösz fényképész az egri és miskolci árvízszerencsétlenség huszonnégy prhotographiáját állította ki - 1878- ban - Stereoskop készülékben. A szomorúan érdekes képeket [...] igen sokan nézik s az üvegek igazán szemről-szemre járnak." [12] Az olyan apró eseményekre, mint a Herlein-Ranki Artési kút felszökkenése - Letzter Sándor képén - vagy Mária Valéria főhercegnőnek a gödöllői vadaskertben tett látogatására (Koller Károly felvétele) ilyen körülmények között csak kevesen figyeltek oda. [13] A háború, az persze más volt, az ismét mindenkit érdeklő „közesemény számba" ment. A gyengülő oszmán birodalom fennhatósága alatt álló Boszniában és Hercegovinában 1875 júliusában felkelés robbant ki. A törökök 1876 márciusában vérfürdőt rendeznek Bulgáriában. Szerbia június 30-án, Montenegró július 2-án hadat üzen Törökországnak. 1877. április 24-én az orosz kormány követi őket. Kevéssel a harci cselekmények megindulása előtt, az Isztambulban megjelenő, bolgár nyelvű Napreduk című hetilap - a bécsi Politische Korrespondenz kisinyovi értesüléseire hivatkozva - március 15-i számában arról tudósított, hogy a Kisinyovban állomásozó déli hadseregcsoport vezérkari tisztjeit fényképekről tájékoztatták a Bulgáriában és a Duna törökök által elfoglalt, és ellenőrzött partján található, stratégiailag fontos erődítményekről, védelmi rendszerről. [14] Az orosz vezérkar immár igényli is a fotográfusok - köztük Szathmári Károly és Mándy Ferenc - közreműködését, amikor július 20-án nagyszabású támadásra kezd a Szófiától mintegy 100 km-re, észak-keletre fekvő Plevna ellen. A törökök hiába próbálnak kitörni a szorosra vont ostromzárból - mint azt Mándy Ferenc Harc Plevnáért című felvétele mutatja -, s elfogadják a feltétel nélküli megadásra szólító ultimátumot. Plevnába a megadás után - mint Szathmári képén látni - végre visszatérhetett a korábban elmenekült lakosság. [15] A háború végén győztesként Bukarestbe vonuló román csapatok fogadásán Mándy Ferenc is jelen van készülékével. [16] Asan stefanoi békekötés után, a függetlenségét elnyert Szerbia területén nagyszabású vasútépítési munkálatok kezdődtek. A Belgrádból Isztambulba tartó vonalszakasz építésének előkészítéséhez fényképészek közreműködésére is szükség volt. így kapott megbízást a szerb királyi család udvari fényképésze, Letzter Lázár is, aki -278
