Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

VII. Az objektív látásmódja

Venezuelában nagy tiszteletnek örvendett. Midőn 1858. november 1-én Fényképigyííjteménye másolatát - melyet Havannában, Orinocco vidékén és Mexicoban tett utazása alatt készített Rosti Pál - Alexander von Humboldt-nak átnyújtotta, „a dicsőült aggastyán [...] első pillanatra megismerte a nagy Zamangot, melyet [...] szinte félévszázadnak előtte látott s leírt".

Rosti - a venezuelai kitérő után - július 25-én Mexikó felé vette útját, ahol közel nyolc hónapot töltött és felvételeinek kétharmadát készítette. Bejárta és fényképezte Pachuca és Real del Monte bányavárosait; Regia mellett a vízesést; a tlalmanalcoi temetőt a kolostor romjaival; Iztaccihuatl-t az Amecameca völgyéből „tekintve"; San Raphael völgyét és az ott található „műhelyt", amelynek vashámora a londoni Rotschild birtokában volt. Augusztus 6-án, a Veracruz-ból érkező „kínzó géppel", a diligentiával a főváros felé tartott. Megérkezve, itt ABelen-i vízvezetéket és Kútfejét - amely „spanyol mü és vize 1731-ben indult meg" -, a város látképét, székesegyházát, a La Santissima templomot, San Fernando kolostorját örökítette meg. „A fővárostól nyugatnak esik Popotla indus falucska: igénytelen temploma előtt egy ős fa áll." 1522. július 1-én éjjel az ide menekülő hódító, Cortez „kőre ült (itt), egy vén fa mögé, egész éjen át szomorkodva ügye bukásán". „Ezen [...] nevezetes éjt [...] a szomorú éjnek [...] nevezték, a fát pedig [...] maiglan a 'szomorú éj fájának'. Mindent elkövettem, hogy ezen érdekes fának fényrajzát készíthessem, s ez sok fáradság után sikerült is."

Rosti legfőbb vágya Popocatepetl-t - amelyet az Amecameca völgyéből tekintve már felvett -, „a mexikói vulkánok ezen óriását" megmászni, „folyton tevékeny töbörének mélyét megvizsgálni [...], a nagyszerű kilátást élvezni". 1857. december 24-én 11 órakor, „egyszerű köntösben, vashegyü bottal" indult útnak, nyakában egy Gay-Lussac-féle légsúlymérő s egy hőmérő lógott. Öt óra lehetett, midőn a „töbör" szélére ért, és végre betekinthetett a vulkán kürtőjébe, megcsodálhatta a Sierra Madre legmagasabb ormáról elébe táruló kilátást. Mielőtt mexikói tartózkodása véget érne, Rosti Cuemavacca „termékeny és bájos völgyébe" látogat el, lefotografálva azt és egy kert belsejét, a felülről alázubogó vízesést, amelyet „alulról tekintve" is megszemlélhetünk. 1858. március 17-én hajnali három órakor, a fővárostól keletre fekvő Temisco faluba kalauzol. Célja a szomszédos „zochicalcoi indus romok megvizsgálása és fényképezése". Négy képet készített az „aztec teo-cali rom"-ról, egyet „távolabbról s magasabb pontról tekintve, aztán kettőt, amelyek a romok keleti oldalát mutatják , s végre mely a romok déli oldalát ábrázolja". „A fényképezés e romok között sok nehézséggel járt. [...] Egyes mimósa bokrok, enforbia-fák útban álltak, ezeket mellőzni, a bokrokat nyesni, maquey s pozsgárokat irtani, kőhalmokat eltakarítani kellett. [...] Aforróság nyomasztó s egy ital vizhez sem juthattunk, reggel nyolctól délután háromig."

Április 3-án hagyta el Mexikót, s New Orleans-ba érve, ott két hónapig „mulatott". Július 26-án New Yorkból indult Európába, és augusztus 8-án érkezett Angliába. [2] Majd Párizsban időzik - itt Despierre-nél kasíroztatja képeit és kötteti albumokba őket -, majd 1859 elején érkezik haza.

a Fényképi gyűjteményből összesen 3 példány készült. Az egyiket a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, 1859. február 25-én dedikálva azt. [3] A másodikat Ale-260