Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
VII. Az objektív látásmódja
a Budapeti Törvénykezési Palota - valljuk be - meglepő témák a korábbiak láttán, amelyek azonban mind gyakoribbá válnak - másokhoz hasonlóan - az ő képein is. Goszleth István a Nyugati pályaudvart fényképezi, A zugligeti vonalat a Szép Ilonánál, Erdélyi Mór Az Igazságügyi Palotáról, a Magyar királyi honvéd helyőrségi kórházról ad ki - fénynyomatban - sorozatot. Először látni fényképen A váczi országos fegyintézetet és az ugyancsak ott található Siketnémák országos intézetét, Békés Lajos sátoraljaújhelyi divatüzletének portálját és kirakatát (Erdőssy Rezső, illetve Magaziner Antal felvételén), a Taktaszadai repülő hidat ( a miskolci Schabinszky Lászlónak köszönhetően). [19] A századforduló után az arc- és tájfotográfiában bekövetkező változások - új művészeti értékrend kialakulása és érvényesülése, amely már nem a hitelességet tekinti a fényképezés elsődleges céljának - a város- és épületfotográfiában is megmutatkoznak. Az ábrázolás korábbi követelményei - az élesség, a szimmetrikus kompozíció - módosulnak, illetve érvényüket vesztik. Az aszimmetrikus beállítás, az alkalomhoz, hangulathoz illő életlenség, az oldalvilágítás, mint új követelmény egyaránt azt a célt szolgálják, hogy a kép a fényképező viszonyát is kifejezze témájához. Annak „levegőjét", azt az érzelmi-hangulati elemet tolmácsolja inkább, ami képalkotásra indította, mintsem a szigorú értelemben vett látványt. A légkör a kép döntő alkotóelemévé válik. A napszak, a világítás, az időjárási viszonyok értéke megnő, az értelmezést befolyásoló tényezővé lép elő. A fényképező megkísérli, hogy kilépjen objektívje mögül, vállalva, sőt igényelve annak kockázatát, hogy felvétele - épp szubjektivitásából eredően - pillanatnyi élményt tolmácsol, kevésbé időtálló lesz, mint elődeinek fotográfiái. „Én szeretem ezt a várost - írta Petrik Albert Budapest utcáit róva, Zeiss Tessar-ral felszerelt fényképezőgépével -, szeretettel nézem, amikor a reggel első óráiban (A Duna az Országháznál hajnalban), mint a nehéz, álmos szempillák egymásután nyilnak fel a bérpaloták ablakai (Panoráma a Gellérthegyről). A kora reggel párás levegője fokozza ilyenkor az utcák perspektíváját (Iv-utca Budán) és egy nyugodt szürke tónus lágy harmóniába olvasztja a sokféle színt (Dunai panoráma a Margitszigetről, Buda a királyi palotával, Városligeti részlet). Micsoda varázslatosan szép látvány, amikor az alkony óráiban a nap elhaló fénye keveredik az ezernyi felgyűlő gázláng fényével (Esti bondat-Dunai részlet a Tabánnal, Krausz Béla: Budapest). Ha eső permetezi meg az utcákat és a sok lámpa fénye a nedves utcákon tükröződik (Koncz Olga: Ködös utca). Én már jó régen barangolom be Budapestet s igaz művészi gyönyörűséget érzek, ha valamely szépségét (templomkapuk, tornyok, homlokzatok, polgári házak kapuja, udvara, lépcsőfeljárója, erkélyek, ablakrácsok, utcai szobrok) hangulatos kis képben lemezre hozhatom." Petrik - aki néhány év alatt bejárta nemcsak Budapest, hanem jóformán egész Magyarország területét - közel 3000 felvételt hagyott hátra váratlanul bekövetkezett halála után. „Nem szellemes, csillogó játék volt a formákkal, az elmosott kontúrokkal, hanem nagyszerű perspektivikus érzék, a fény- és árnyékhatások pontos kikeresése [...] iskolapéldái a meglátás intelligenciájának." [20] Hasonló szemlélet érvényesült Kőszegi Viktor A Mátyás-templom holdvilágnál, Kankovszky Ervin Kikötőrészlet, Rónai Dénes Utcarészlet című, Hauff-színérzékeny lemezre készült képein, Hollenzer László A bosztia-visegrádi híd legszebb részlete 255
