Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
VII. Az objektív látásmódja
megörökítő képével teszi le a névjegyét. [11] A középületek mellett - mint a Régi curia épülete a Fereticziek terén, Luvirtz felvételén - a kevésbé jelentős, de a gazdasági-társadalmi életben fontos szerepet játszó építmények ábrázolása is egyre gyakoribb: Köller Ede a Margit-szigeten épülő vízfúró-tomyot, Mayer György az Erzsébet-téri kioszkot, Wolfahrt és Lovich egy íves, mintás, vakablakokkal díszített, négyszögletes téglakéményt talált megörökítésre méltónak. [12] Országszerte - épp úgy mint Budapesten - egyre nő a kereslet a városképek és épületfotók iránt. Exner Gyula Pécsett, a Király-utczát és a Széchenyi teret, Exner Károly az Új zsinagógát, a Székesegyházat, a Bőrgyárat ábrázolja. [13]; Letzter Sándor a kassai Szent-Erzsébet székesegyházat és a Mihály-kápolnát; I. Th. Meier az egri kolostorromot és megmaradt tornyát; Weisz Károly Déva várát, Divald Károly a bártfai Sétányt, Templomot, a Széchenyi szállót és a Munka-házat; a besztercebányai „triász" - Blahó Ede, Kinszky Károly, Gutkaiss József - pedig a város főterét, amely egyben piactérül is szolgált, látképét, vasútállomását, a katolikus főgimnáziumot, a takarékpénztár épületét fényképezte le. Glatz Tivadar „a szász föld ódon építményeiből, templomi és egyéb régiségeiből, ereklyéiből" állított össze „roppant gyűjteményt". [14] A nyolcvanas éveket Klösz György és Kozmata Ferenc tevékenysége határozza meg. Ok ketten kapnak megbízást hivatalosan, hogy - az 1885-ik évi Budapesti Általános Országos Kiállítás Fényképészeti Vállalatának égisze alatt - az ipari és kereskedelmi szemle ideiglenes és állandó épületeit (mint a Horvátországi pavilon, Az Iparcsamok belseje Kozmata képein) lefényképezzék. Kozmata Ferenc Budapesti emlék címen kiadott két panorámafelvételének egyikén a mai Eötvös-tér és az MTA palotája között húzódó Duna-part szakaszt, A Szent-János teret, A Krisztinavárost a Várból, illetőleg a Naphegyről ábrázolja. Másik panorámafelvételén - Pest-Buda a Gellérthegyről - a királyi palotától a mai Boráros-térig látni a várost. Az országos kiállításon Klösz „architektúrái" - Budai rakpart a Lánchídtól felfelé, Királyi palota, Acquincum Budán, a Lipótváros látképe a Várból, Alkotás utcza, Pesti Lánchídfő, Deák Ferencz tér, a Dísz tér Budán, a Szent Gellért szobor és környékének látképe az Erzsébet-hídról - Budapest látköre címmel később önálló kiadványként is napvilágot látott. [15] Míg korábban a városképet távlatból ábrázoló (Miskolcz látképe Zureich Károly felvételén), vagy az épületek közül főként templomokat (Klösz György: A Szent- Anna templom építése, Szentkirályi Antal: A Mátyás templom átépítése), középületeket (Kossak József: Az első temesvári takarékpénztár, Divald Károly: Az Újépület laktanya), iskolákat örökítettek meg - és ez a tendencia a nyolcvanas és kilencvenes években is folytatódik, bizonyság rá Zelesny Károlynak a pécsi székesegyházról, Adler Lipótnak a ferences rendiek kolozsvári templomáról, a Kiilmagyar utczai református templomról, Dunky Kálmánnak és Ferencnek a főtéri Szent-Mihály egyházról és a Református nagytemplom főhomlokzatáról, Barabás Bódognak a Besnyői templomról, Divald Károlynak az Új-Tátrafiirerdi protestáns és a Tátrafüredi katholikus templomról, Műnk Mórnak A pesti német színházról fotografált képe -, a nyolcvanas években mind több lesz a „köznapi építmény", a gazdasági fejlődés jeleként mind fontosabbá váló ipari, kereskedelmi objektum (A vágóhíd Weinwurm Antal, a nagyváradi vasútállomás Munkácsy Lajos, A sandriki ezüst 253
