Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

IV. Héliochromia, vagy színes fényképezés

a lemezt. Az Eder-féle eritrozin lemezeket nevezték ortokromatikusnak, míg a német Eugen Albert 1883-ban megjelent, ugyancsak eozinnal érzékenyített bróm-ezüst-kollódium szárazlemezeit izokromatikusnak, vagyis „különböző színek iránt érzékenyének. A későbbiek során valamennyi, narancssárgára és vörösre érzékeny lemezt orto-, a zöldre és sárgára érzékenyeket pedig izokromatikus elnevezéssel illették. (Berichte der deutschen chemischen Gesellschaft, 1873:1305. Comptes retidus..., 1874: LXXIX: 185. British Journal of Photography, 1875:450. Photographische Korrespondenz, 1884: 95, 121, 311; 1888:251. Veress Ferenc, 1884b: 174-175.Szilárd Béla: Az ortokromatikus fényképezésről, Az Amatőr, 1906: 6:4. Cassel's Cyclopaedia... 1911: 310.)

[2] „A világ különb sugarai", írta 1844-ben a Bisson-fivérek egyike a Francia Tudományos Akadémiához benyújtott jegyzékében nem egyazon idő alatt hatnak a fényérzékeny rétegre. Ezért olyan eljárást dolgoztunk ki, mely a különböző fénysugarak hatását összehangolni hivatott. Ezen eljárás lényege, hogy sötétkamránk tárgylencséje elé a napszinkép zöldjére festett síküveget helyezünk. A színezett üveglap igen hasznos szolgálatot tehet, midőn tájképet készítünk, mert a kék és fehér sugarak - melyek majd mindig a kívánatosnál erőteljesebben érvényesülnek - hatását csökkenteni tudja, s így a kevésbé hatékony zöld és sárga sugaraké sajátjukból, a színezett üveglapon által haladva, sem veszít." (Comptes rendus..., 1844: XIX: 1039.)

[3] Veress Ferenc, 1884b: 89,172-174; 1884e: 148-149; 1885d: 227; 1886a: 6; 1886d: 217.

[4] Schmidt, E: A gyakorlati fotografozás kézikönyve. [...] Budapest, 1906: 266. A sárga lemez aurancia-kollódiummal, vagy tartrazinnal festett zselatinnal bevont tükörüveg, zselatin-, vagy kollódium-hártya volt. Később, egyre gyakrabban „házilag" is készítettek színszűrőket. Vékony, hibátlan kristály-üveglapokat festék-zselatinnal vontak be, megszárították, majd mérsékelt nyomás alatt kanada-balzsammal ragasztották össze őket. (Szeghalmi Gyula: A festéknyomás. Pinatipia, Az Amatőr, 1909:43.) 1912-ben a legismertebb, színszűrőkhöz használatos festőanyag a Meister Lucius és Brüning-cég Rapid Filtergelb K készítménye volt. Ezt az oldatot különböző árnyalatú színszűrők készítéséhez, vízzel hígítva használták, erős színellentétekkel bíró felvételekhez 1:5000 arányú oldatban. (Orthocromatikus fényképezés. A Fény, 1912: 233-234)

[5] Természettudományi Közlöny, 1889: 622-623.

[6] Tárgymutató: 14.

[7] Zitkovszky (Béla): Egy és más a retucheról. Az orthochromatikus fotografálás. Fényképészeti Értesítő, 1894:19; 1896:101. Schmidt, i. m.: 265. Dr. Rosinger Arthur: A fotográfiai szinszürőkről. MFÉ 1914.1913: 26-28.

[8] Az Amatőr, 1906: 6:5.

[9] Josef Frauenhofer (1787-1826) német fizikus és csillagász fedezte fel a Nap folytonos (emissziós) színképében megfigyelhető abszorpciós vonalakat (az abszorpciós színképet).

[10] Dr. Kelen Béla: A magyar fotogáfiai lemezekről, ln: Schmidt, i. m.: 462-463. Az Amatőr, 1906: 69. Sztankovszky József, 1909: 58. Leopold Kornél: Modern fényképezés. [...] 1910: 175.

[11] Mozaik. A Fény, 1912: 30.