Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
III. A fotográfia birtokba veszi a világot
május 16-án mutatta be a Tudományos Akadémia ülésén, a vele készített Nap-, Hold-, és csillagspektrum felvételeket pedig külföldön is hiánypótló szakmunkájában [11], illetve az 1890-es kiállításon mutatta be. A napfogyatkozás különböző szakaszait 1890. június 17-én rögzítette „5. sz. kis photoheliographjával" Ogyallán, mig Marczell György és Karvázy Zsigmond a holdfogyatkozást " - „O-phásistól a maximumig" - ugyancsak Konkoly csillagdájában, 1897. december 27-én vették le. Bár „a hold- és csillagászati fölvételek oly körülményes módon készülnek [12], hogy azt házilag kivinni nagyobb áldozat nélkül nem lehet", ifj. Paikert Alajos joghallgató és Paikert Henrik főhadnagy személyében mégis akadtak rá vállalkozók az 1880-as években. Egy kitűnő objektívvei felszerelt, olyan állványos gép kellett hozzá, amelyet egy óra rugórezgés nélkül, a felveendő égitest mozgásával egy irányban, egyenletes gyorsasággal hajtott. A két merész műkedvelő eredményes kísérletezését az 1890-es kiállításon bemutatott képeik igazolták. [13] A tudomány nemcsak az asztrofotográfia, de a légköri (meteorológiai) jelenségek fényképezését illetően is sok értékelhető adat birtokába jutott. A szakirodalom még 1904-ben is csak alig egy-két, olyan sajátos légköri jelenséget megörökítő, űn. fata morgana-képpel rendelkezett, amilyent Oldal István (1853-1922), nagybecskereki fényképész már 1891-ben készített, az Alföld rónaságain, az év melegebb szakában gyakran tisztán és élesen megnyilvánuló légtükrözés lefotografálásával. A jól sikerült felvételt a Természettudományi Közlöny még fametszetben közölte. „A délibáb 900-2000 lépés távolságnyira a július-október hónapok közötti időben látszik. [...] Oldalnak október 2-ikán déli 12 és 1 V2 óra között a délibábról sikerült fotográfia utján képet kapni. [...] Karlova falutól V2 órai távolságban (készült a felvétel). A képen [...] a távoleső háttérben fényes esik látszik, mely nagy vízfelület benyomását teszi; mögötte halmos vidék, a kép baloldalán pedig nagyobb facsoport [...]. Mindaz, a mi ezen - viznek látszó - világos esik mögött fekszik, az valóságban nincs meg, az puszta légtükrözés vagy délibáb." [14] A jelenségek érzékletessé tételében oly fontos szerepet játszó fényképészet hozta kézzel fogható közelségbe magát a felhőzetet is. Ifj. Konkoly Miklós - apja nyomdokain haladva - 1901. április 30-ika és szeptember 26-ika között különféle felhőzet-típusokat - Hullámos cirrus, Cumulus és alto-cumulus, Cumulo-stratus, Alto-stratus, Cirro-cumulus - örökített meg az ógyallai csillagdából vizsgálódva. JEGYZETEK [1] Photographische Archiv, 1883: 485. [2] Rutherford 1848-ban, a holdfogyatkozásról készített dagerrotípiájáról, illetve Warren de la Rue 1856-os pillanatfelvételéről van szó, amelyen a Napot örökítette meg. [3] Haladunk. Fényképészeti Lapok, 1883: 125, 204; 1886: 82-83. [4] Veress Ferenc, 1888a: 30. Knebel később maga is nagyszerűen sikerült Hold-felvételeket fotografált amelyek világszerte feltűnést keltettek és számos, jelentős külföldi lap címoldalán közölte őket. (Magyar Fotográfia, 1926: 6: 4-5.) 147
